Film

Ez a ház is ledőlhet

Brad Peyton: Törésvonal 3D

  • - barotányi -
  • 2015. július 25.

Film

Egy igazi katasztrófafilm soha nem foglalkozik túl sokat a lélek finom rezdüléseivel: a Törésvonalban is egészen más rezdül meg, de az jó alaposan.

Filmünk főszereplői egy légi mentő (Dwayne Johnson, aki már nem is Rock), egy szeizmológus (Paul Giamatti, aki két órán át elhűlten forgatja gülü szemeit), néhány naiva meg sok nebuló, akik majd sorra megbuknak az élet vizsgáján. Brad Peyton (korábban a Kutyák és macskák: a rusnya macska bosszúja szép reményű rendezője) remek kompozíciós érzékkel halmozza egymásra a katasztrófákat: makettromboló dühének áldozatul esik a Hoover-gát, majd Kalifornia urbanizáltabb részei, végül a popcornját romok között majszolgató filmnéző már attól retteg, mikor omlik a fejére az álmennyezet. Jó emmerichista hagyomány szerint ráadásul a bajok csőstül jönnek, elvégre megacunami nélkül a gigarengés csak félkarú óriás. Azt kell mondanunk, filmünk a merő vizualitás szintjén legalábbis csillagos négyest érdemelne – igazán nem az alkotók tehetnek a 3D-s filmek gyermekbetegségéről: egy bizonyos távolságból csak matchboxokat és távirányítható játék helikoptereket látunk. A földrengések ezzel szemben minden igényt kielégítenek, az összeomló épületek kellő mennyiségű törmelék kíséretében szakadnak darabokra (az alkotók némely népszerűbb toronyházakat többször is összerogyasztanak), a szeizmikus szökőár jól megformált, karakteres, szinte lejön a tolóerő a vászonról. Legfeljebb megint a szeizmológusok fognak piszkoskodni, hogy a Szent Andráson soha nem lesz 8,3-nál nagyobb rengés, meg hogy a cunami nem is abban a szögben érné el a San Franciscó-i kikötőt – miközben mindenki jól tudja, hogy az a megfelelő szög, ahonnan jól látni a légi mentő belevaló lányának a dekoltázsát. Filmünk amúgy, zsánerének megfelelően, igazságos: itt a sors mindenkinek érdeme szerint osztja a végzetét, s valószínűleg mind egyetérthetünk abban, hogy a gyávaságért méltó és arányos büntetés, ha a bűnös fejére ejtenek egy teherhajót.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.