Folyóirat

Rubicon

  • - barotányi -
  • 2014. május 24.

Tudomány

A patinás történeti folyóirat rendre erős megjelenéseket produkál: a Zrínyi Ilonát címlapra állító és a magyarországi szovjet háborús rémtetteket felemlegető februári, illetve a Dózsa-felkeléssel és a 44-es német megszállással is foglalkozó márciusi szám után tavaszi dupla számukban zömmel a százéves sztorival, az első nagy világégéssel foglalkoznak.

Ne higgyük, hogy mindent tudunk róla - erre számos remek tanulmány is figyelmeztet. Láthatjuk a háború kitörésének szomorú lépcsőfokait: a szarajevói merénylettől Tisza István sokat vitatott háborús felelősségéig - utóbbi, amint Maruzsa Zoltán tanulmányából is kiderül, sokáig jogos óvatosságból húzta az időt, hogy végül szabad utat adjon a hadüzenetnek. Hahner Péter dolgozata egy másik szívós legendának ered utána: vajon tényleg virágokkal a puskacsőben indultak harcba a francia bakák? Ebből persze nem sok igaz, zömmel a hátuk közepére sem kívánták a háborút, de ha már ez volt a dolguk, elszántan végigharcolták - a rettenetes áldozatokkal járó győzelemig. A gazdag felhozatalból említenénk még Pollmann Ferenc extrém harci helyzetek okozta pánikszituációkról szóló cikkét, mely döbbenetes esettanulmányokkal szemlélteti, miként reagáltak a váratlan helyzetekre a Monarchia jórészt civilből lett katonái. A háború sötét arcának felvonultatása sem hiányzik, hiszen - gondoljon erről bármit a közvélemény - a civilek elleni tömeges és szervezett erőszak sem csak a második világháború találmánya. Megdöbbentőek a Bödőcs Gergely Erőszak, terror, brutalitás című dolgozatában idézett állítások: a k. u. k. hadsereg által a nagy háború első hónapjaiban kivégzett civilek száma 36 ezerre tehető, és már a Szerbia elleni első invázió alkalmával is vagy 3500-4000 szerb civilt gyilkoltak meg döbbenetes kegyetlenséggel. Szinte másodlagos is, hogy ehhez a bosz-szú, a félelem, a csoportpszichózis vagy a harctéri kudarcok szolgáltattak-e több muníciót.

2014/4-5., 145 oldal, 995 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.