Film

Oculus

  • - barotányi -
  • 2014. október 5.

Film

Tudjuk, sokakat zavar, sőt megrettent a tükrök látványa: ­találunk közöttük klasszikus rémre­gényírókat, s szintén vadromantikus dél-koreai filmrendezőket – ők ihlették meg az amerikai kísértetfilm új hullámát. Az Oculus persze nem remake, mint például jeles elődje, a koreai nyersanyagból francia mester (Alexandre Aja) által új fazonra szabott Tükrök, de gátlástalanul tobzódik a valóság és illúzió összezavarásában utazó zsánerdarabok örökségében. Érdekes, de az eklektika ebben az esetben kevésbé zavaró, hiszen Mike Flanagan – saját, nyolc évvel ezelőtti rövidfilmjét felhasználva – egy kevés szereplős, működő kamaradrámát kerekített a kísértetsztorihoz, ami a Meghökkentő mesék és távolról némely Ambrose Bierce-novellák hangulatát árasztja. Az sem baj, hogy már az elején látszik: ennek bizony rossz vége lesz – miért, önök láttak már olyan horrorfilmet, ami hepienddel végződött? Két fiatal, a lelkes lány és vonakodó öccse gyermekkorában vesztette el szüleit egy különösen mohó és elvetemült antik tükör jóvoltából. A lány kitalálja hát, hogy ezúttal bekamerázzák és provokálják a magát hasznos holminak álcázó kísértetbányát: innentől ismerjük a sztorit vicc formájában, vadásszal, medvével. A csapda láttán csak röhög a markába tükör és mozinéző – de a hatásos atmoszféra, az ötletes fényképezés azért a székébe szögezi, legyen bármily zavarba ejtő a múlt és a jelen egyre intenzívebb egymásba fonódása, összecsúszó idősíkokkal és obligát kísértetjárással súlyosbítva.

Flanagan ügyes és ötletes rendező, aki jó érzékkel halmozza a tükrös-beszaratós kísértetfilmek toposzait és fordulatait; no és persze működik a sztori repetitivitása keltette transz is, amiből a korántsem meglepő suprise ending ébreszti fel filmünk hőseit és nézőit. Meglehet, igaza lesz azoknak, akik a befejezés láttán máris egy Oculus 2-t emlegetnek, legyen ez bármily fölösleges is: e film ugyanis rögtön önmaga folytatása.

Forgalmazza a JIL Kft.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.