Egy ilyen képi analízis eleve izgalmas alkotást szült volna, ám Ascher felkereste azokat a kubrickológusokat is, akik a lehető leghajmeresztőbb fantazmagóriákat, összeesküvés-elméleti logikájú forgatókönyveket állították fel a Ragyogás kapcsán. Eme "szakértők" a film narrátorai, ám csak a hangjukat halljuk, s a szavaik alátámasztásául szolgáló képi illusztrációk küldik telibe a látómezőt. De nem csak a Ragyogást dekonstruálják egy boncmester elszántságával, más Kubrick-művek és egyéb (jobb-rosszabb) filmek kockái szolgálnak argumentumként vagy pusztán spektákulum gyanánt. Bár kötve hisszük, hogy túl sok embert lehetne meggyőzni arról, hogy a Ragyogás az indián lakosság kiirtásának állítana emléket vagy Kubrick bűnbánó vallomása lenne, amiért részt vett a hamis holdraszállós filmrészletek hamisításában (muhhahha), vagy általánosságban tartalmazna (pláne szubliminális!) történelemfilozófiai üzeneteket (többek között számmisztikába rejtve), mégis revelációként hat a 237-es szoba analízise.
Látható még április 11-én és 13-án este hétkor a Puskinban
