Film - Verzió 2013

Kiből lehet gurkha?

  • - barotányi -
  • 2013. november 9.

Film

Lassan kétszáz éves a haladó tradíció: a britek, miután egy két évszázada vívott háborúban súlyos veszteségeket szenvedtek el tőlük, a Himalájában toboroznak utánpótlást speciális kiképzésű gurkhacsapataik számára. Kesang Tseten nepáli filmkészítő és csapata számára megadatott a lehetőség: végigkísérni a több hónapos rekrutációs mechanizmust - amíg az 5000 jelentkezőből előbb 800, majd csak 176 marad.

false

 

A felét éppen e dokumentumfilmben kiválasztott kisebb közösség soraiból válogatják ki, gimnáziumi tornaórákat idéző gyakorlatok, tesztek és interjúk segítségével. A jórészt Nepálban folyó rekrutáció évtizedek óta hasonló mederben zajlik - ez pontosan kiderül, amikor e kiváló doksi a mostani folyamat képei mellé társít archív felvételeket, sokszor még a gyarmati időkből. A britek által - szokás szerint egy elrontott szóval - gurkháknak nevezett, hegyi törzsekből toborzott katonák végigharcolták a világháború frontjait és több tízezren ott is hagyták a fogukat. Ám az ellenfelek rettegték harcmodorukat, ahogy egyik kezükben puskával, a másikban hírhedett görbe késükkel, a kukrival hadonászva rohamra indulnak. S hiába lett vége a gyarmati időknek, a nemzetközi szerződésekben rögzített gyakorlat ma is él: aki brit nyugdíjat és útlevelet szeretne, az jelentkezik a királyi hadseregbe (vagy a szintén jól fizető szingapúri rendőrséghez), mert a nepáli és az indiai hadsereg saját gurkhakülönítményei legfeljebb a dicsőséget kínálhatják katonáiknak.

A film legintenzívebb perceit jelentik az interjúk, mikor az előírás szerint 17 és fél évesnél idősebb, de 21-nél fiatalabb újoncjelöltek vallanak arról, miért is akarnak egy idegen ország háborúiban részt venni. Hacsak nem a zsoldért, a brit útlevélért és nyugdíjért - ahelyett, hogy jó hazafiként otthon maradnának, ahogy új, maoista uraik kívánják. Mert mondanunk sem kell, egy lépést sem kellene utazniuk, ha igazán értelmetlen, helyi háborúkban szeretnék elvesztegetni életüket.

Megtekinthető a Cirko-Gejzírben 9-én, szombaton 18.30-tól, illetve a Művészben 10-én, vasárnap 19.45-től

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.