Film - Verzió 2013

Kiből lehet gurkha?

  • - barotányi -
  • 2013. november 9.

Film

Lassan kétszáz éves a haladó tradíció: a britek, miután egy két évszázada vívott háborúban súlyos veszteségeket szenvedtek el tőlük, a Himalájában toboroznak utánpótlást speciális kiképzésű gurkhacsapataik számára. Kesang Tseten nepáli filmkészítő és csapata számára megadatott a lehetőség: végigkísérni a több hónapos rekrutációs mechanizmust - amíg az 5000 jelentkezőből előbb 800, majd csak 176 marad.

false

 

A felét éppen e dokumentumfilmben kiválasztott kisebb közösség soraiból válogatják ki, gimnáziumi tornaórákat idéző gyakorlatok, tesztek és interjúk segítségével. A jórészt Nepálban folyó rekrutáció évtizedek óta hasonló mederben zajlik - ez pontosan kiderül, amikor e kiváló doksi a mostani folyamat képei mellé társít archív felvételeket, sokszor még a gyarmati időkből. A britek által - szokás szerint egy elrontott szóval - gurkháknak nevezett, hegyi törzsekből toborzott katonák végigharcolták a világháború frontjait és több tízezren ott is hagyták a fogukat. Ám az ellenfelek rettegték harcmodorukat, ahogy egyik kezükben puskával, a másikban hírhedett görbe késükkel, a kukrival hadonászva rohamra indulnak. S hiába lett vége a gyarmati időknek, a nemzetközi szerződésekben rögzített gyakorlat ma is él: aki brit nyugdíjat és útlevelet szeretne, az jelentkezik a királyi hadseregbe (vagy a szintén jól fizető szingapúri rendőrséghez), mert a nepáli és az indiai hadsereg saját gurkhakülönítményei legfeljebb a dicsőséget kínálhatják katonáiknak.

A film legintenzívebb perceit jelentik az interjúk, mikor az előírás szerint 17 és fél évesnél idősebb, de 21-nél fiatalabb újoncjelöltek vallanak arról, miért is akarnak egy idegen ország háborúiban részt venni. Hacsak nem a zsoldért, a brit útlevélért és nyugdíjért - ahelyett, hogy jó hazafiként otthon maradnának, ahogy új, maoista uraik kívánják. Mert mondanunk sem kell, egy lépést sem kellene utazniuk, ha igazán értelmetlen, helyi háborúkban szeretnék elvesztegetni életüket.

Megtekinthető a Cirko-Gejzírben 9-én, szombaton 18.30-tól, illetve a Művészben 10-én, vasárnap 19.45-től

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.