Film - Verzió 2013

Kiből lehet gurkha?

  • - barotányi -
  • 2013. november 9.

Film

Lassan kétszáz éves a haladó tradíció: a britek, miután egy két évszázada vívott háborúban súlyos veszteségeket szenvedtek el tőlük, a Himalájában toboroznak utánpótlást speciális kiképzésű gurkhacsapataik számára. Kesang Tseten nepáli filmkészítő és csapata számára megadatott a lehetőség: végigkísérni a több hónapos rekrutációs mechanizmust - amíg az 5000 jelentkezőből előbb 800, majd csak 176 marad.

false

 

A felét éppen e dokumentumfilmben kiválasztott kisebb közösség soraiból válogatják ki, gimnáziumi tornaórákat idéző gyakorlatok, tesztek és interjúk segítségével. A jórészt Nepálban folyó rekrutáció évtizedek óta hasonló mederben zajlik - ez pontosan kiderül, amikor e kiváló doksi a mostani folyamat képei mellé társít archív felvételeket, sokszor még a gyarmati időkből. A britek által - szokás szerint egy elrontott szóval - gurkháknak nevezett, hegyi törzsekből toborzott katonák végigharcolták a világháború frontjait és több tízezren ott is hagyták a fogukat. Ám az ellenfelek rettegték harcmodorukat, ahogy egyik kezükben puskával, a másikban hírhedett görbe késükkel, a kukrival hadonászva rohamra indulnak. S hiába lett vége a gyarmati időknek, a nemzetközi szerződésekben rögzített gyakorlat ma is él: aki brit nyugdíjat és útlevelet szeretne, az jelentkezik a királyi hadseregbe (vagy a szintén jól fizető szingapúri rendőrséghez), mert a nepáli és az indiai hadsereg saját gurkhakülönítményei legfeljebb a dicsőséget kínálhatják katonáiknak.

A film legintenzívebb perceit jelentik az interjúk, mikor az előírás szerint 17 és fél évesnél idősebb, de 21-nél fiatalabb újoncjelöltek vallanak arról, miért is akarnak egy idegen ország háborúiban részt venni. Hacsak nem a zsoldért, a brit útlevélért és nyugdíjért - ahelyett, hogy jó hazafiként otthon maradnának, ahogy új, maoista uraik kívánják. Mert mondanunk sem kell, egy lépést sem kellene utazniuk, ha igazán értelmetlen, helyi háborúkban szeretnék elvesztegetni életüket.

Megtekinthető a Cirko-Gejzírben 9-én, szombaton 18.30-tól, illetve a Művészben 10-én, vasárnap 19.45-től

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.