Film - Verzió 2013

Kiből lehet gurkha?

  • - barotányi -
  • 2013. november 9.

Film

Lassan kétszáz éves a haladó tradíció: a britek, miután egy két évszázada vívott háborúban súlyos veszteségeket szenvedtek el tőlük, a Himalájában toboroznak utánpótlást speciális kiképzésű gurkhacsapataik számára. Kesang Tseten nepáli filmkészítő és csapata számára megadatott a lehetőség: végigkísérni a több hónapos rekrutációs mechanizmust - amíg az 5000 jelentkezőből előbb 800, majd csak 176 marad.

false

 

A felét éppen e dokumentumfilmben kiválasztott kisebb közösség soraiból válogatják ki, gimnáziumi tornaórákat idéző gyakorlatok, tesztek és interjúk segítségével. A jórészt Nepálban folyó rekrutáció évtizedek óta hasonló mederben zajlik - ez pontosan kiderül, amikor e kiváló doksi a mostani folyamat képei mellé társít archív felvételeket, sokszor még a gyarmati időkből. A britek által - szokás szerint egy elrontott szóval - gurkháknak nevezett, hegyi törzsekből toborzott katonák végigharcolták a világháború frontjait és több tízezren ott is hagyták a fogukat. Ám az ellenfelek rettegték harcmodorukat, ahogy egyik kezükben puskával, a másikban hírhedett görbe késükkel, a kukrival hadonászva rohamra indulnak. S hiába lett vége a gyarmati időknek, a nemzetközi szerződésekben rögzített gyakorlat ma is él: aki brit nyugdíjat és útlevelet szeretne, az jelentkezik a királyi hadseregbe (vagy a szintén jól fizető szingapúri rendőrséghez), mert a nepáli és az indiai hadsereg saját gurkhakülönítményei legfeljebb a dicsőséget kínálhatják katonáiknak.

A film legintenzívebb perceit jelentik az interjúk, mikor az előírás szerint 17 és fél évesnél idősebb, de 21-nél fiatalabb újoncjelöltek vallanak arról, miért is akarnak egy idegen ország háborúiban részt venni. Hacsak nem a zsoldért, a brit útlevélért és nyugdíjért - ahelyett, hogy jó hazafiként otthon maradnának, ahogy új, maoista uraik kívánják. Mert mondanunk sem kell, egy lépést sem kellene utazniuk, ha igazán értelmetlen, helyi háborúkban szeretnék elvesztegetni életüket.

Megtekinthető a Cirko-Gejzírben 9-én, szombaton 18.30-tól, illetve a Művészben 10-én, vasárnap 19.45-től

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.