1. Evés
Ne tagadjuk: előbb-utóbb minden fesztiválozó megéhezik – jobb nem ellenállni gyomrunk hívásának, pontosabban az agyban megjelenő kémiai ingernek. Mivel a táplálkozásra sokszor nem teljesen tiszta tudatállapotban kerül sor, az utólagos megbánás jórészt haszontalan is. Tökéletesen értelmetlen azon búsongani, miért is kellett előző éjjel a dupla adag (eredetileg szerbnek csúfolt) hagymás húst még felülütni némi fokhagymás kenyérlángossal – istenem, ha egyszer abban a kitüntetett pillanatban éppen ez esett jól! Az okos ember persze ritkán, de tanul a hibáiból, és sopánkodás helyett szorgalmasan lapátolja a savlekötőt és a görcsoldót.
Amúgy persze nem kell ragaszkodni a rósejbnivel kísért zsíros cubákokhoz, koleszterin- és szénhidrátbombaként fungáló pizzaszeletekhez, illetve a hamburger–hotdog-tengely által tagolt univerzum megbecsülten nehéz ételeihez – egy valamirevaló fesztiválon (s ilyen a Sziget is) van oly gazdag kulináris kínálat, hogy kímélő étrendet követő, netalán ilyen-olyan szinten vega fogyasztók is megtalálják a magukét. Más oldalról pedig az a néhány nap kivételes alkalom, ha úgy tetszik, afféle pogány ünnep: az pedig bizony arra való, hogy kisebb vagy nagyobb mértékben megsértsük a magunk elé állított mindennapi normákat. Tehát: ide azzal az emeletes, szalonnás hamburgerrel!
2. Ivás
A gyér számú absztinenst leszámítva a fesztivállátogatók inni fognak – többségük nem is keveset. Az előzetes fejmosás e téren is értelmetlen – ahogy a fogadalmakat is elfelejthetjük. Mindazonáltal érdemes bizonyos szituációkat elkerülni: például órákra beragadni a pálinkaházba, vagy túlzásba vinni az úgynevezett sarki fény koktél, röviden fény fogyasztását (szódásüvegbe töltött tömény, általában vodka, amire közvetlenül ráeresztik a szén-dioxidos patront – utólag jéggel és néha citrommal garnírozzák). A közhiedelem ebben az esetben sem hazudik: a mértéktelen töményfogyasztás jelenti a főbb kockázati forrást – de azért a sörtől, bortól, long drinkektől, koktéloktól (pláne ezek kombinációjától) is keményen be lehet állni.
A másnap elkerülésére sokan ajánlják az egyfajta, előre kijelölt ital fogyasztását. Majd amikor ez a stratégia sem jön be, előkerülnek a fesztiválsör (ún. Sziget-sör) elleni vádak, vagy éppen a gyenge minőségű fröccsborok felemlegetése következik. S miközben ez utóbbi nem is oly alaptalan meglátás (ezzel szemben az előbbit rendre cáfolni szokták), azért hozzátennénk: mértéktelen ivás, pontosabban nagyobb mennyiségű szesz bevitele esetén nagyon nehezen tudjuk megspórolni a másnap kínjait. Egyéb tudatmódosítók tekintetében is a mértékletesség a kulcs (most elfojtottunk magunkban egy kiadós gúnykacajt) – persze annak figyelembevételével, hogy ezek fogyasztását a törvény tiltja, illetve nem kifejezetten támogatja.
3. Küzdelem az elemekkel
A fesztiválok szomorú jellegzetessége, hogy hol tűz a nap, hol meg esik az eső, a nagy meleget pedig néha hajnali didergés váltja. A napszúrás ellen könnyű védekezni: elég egy sapka, s az sem árt, ha árnyékos helyet keresünk, bár ezt néha nehéz fellelni, pláne ha kedvencünk délután háromkor kezd a nagyszínpadon. Az sem árt, ha sok-sok folyadékot veszünk magunkhoz: figyelem, folyadékot mondtunk, nem sört – sajnos a nagy melegben elfogyasztott négy-öt korsó sör semmivel sem hatékonyabb napszúrás, pláne dehidratáció ellen, mintha „csak” kettőt-hármat ittunk volna meg.
Az esővel ehhez képest papíron jóval kevesebb a gond, bár egy kiadós felhőszakadás soha nem kellemes, pláne, ha terepen kapja el az embert. Ha a szorgalmasan figyelt meteorológiai prognózisok alapján szükségesnek látszik, úgy esőkabát mindenképpen legyen nálunk. Mint tudjuk, a Szigethez hasonló fesztiválhelyszínek némi eső hatására poros sivatagból végeláthatatlan, gusztustalan sártengerré változnak. A ruhatáruk épségére is vigyázó látogatók vegyék ezt is figyelembe, és ne a legjobb cipőjüket húzzák fel – kevésbé finnyás versenyzők pedig élvezzék ki, hogy végre legálisan dagonyázhatnak az iszapban együtt a többi, kötésig mocskos fesztiválmalaccal. Végül egy jó tanács: csöppet se féljünk az ebben az évszakban amúgy nem túl gyakori éjszakai hidegtől – ha fázni kezdenénk, használjuk ki, hogy az ország legnagyobb zsibvásárában szórakozunk: egy hetvenes évekből itt maradt bálás, színezett bőrkabát életet menthet!
4. Toalett, higiénia, egészség
A fesztiválok – papíron – általában remekül el vannak látva vécével és vizesblokkal, az emberek egy nem lebecsülendő része akkor is a laza öntéstalajt részesíti nem kívánt locsolásban. Mi azért ne kövessük példájukat, várjuk ki sorunkat a ToiToi-típusú vécék előtt – arra viszont ügyeljünk, hogy bőséggel legyen nálunk papír zsebkendő, alkalmanként klozettpapír. Egy bizonyos idő és alkoholmennyiség után e tekintetben is a végtelen opportunizmus lesz az úr: mindegy, miként szabadulunk terhünktől, a lényeg, hogy fel ne robbanjon a belünk/hólyagunk. Hazatérés után mindenesetre tisztálkodjunk alaposan, s a ruházattól való megszabadulás sem árt – számos honfitársunk számára az allergiaszezon kezdetét jelenti a fesztiválhelyszíneken begyűjtött pollen-túladagolás. Ebből a szempontból sajátos és szomorú tény, hogy a Sziget Fesztivál többnyire egybeesik a legsúlyosabban allergén növény, a parlagfű virágzásának kezdetével.
A fesztiválok utóéletének egyik legmakacsabb legendája az úgynevezett Sziget-betegség – sajnos, a tudomány mind ez ideig nem ismerte el eme specifikus kór létezését. Annál többet emlegetik, hogy a szervezet napról napra történő igénybevétele, hogy azt ne mondjuk, tudatos amortizációja, plusz a durva, allergénekben is gazdag porterhelés valóságos csapást jelent az immunrendszerre nézve. Arról pedig nem is beszélünk, hogy a számtalan helyről, országból érkezett fesztiválozók révén távoli tájak kórokozóival kerülhetünk közeli ismeretségbe – a Szigethez hasonló nagy fesztivál ebből a szempontból (is) olyan, mint egy gigantikus óvoda.
5. Gazdálkodj okosan!
A pénz, mint tudjuk, soha nem elég – amíg tart, addig sem könnyű beosztani. Ráadásul a Szigeten magában már mit sem ér – csak akkor vesszük hasznát, ha rátöltöttük az úgynevezett fesztiválkártyára. Ezt elvileg egyszerűbb kezelni, mint a bukszát, és hamarabb megtalálni rajta a pénzünket, mintha az össze zsebünket kéne áttúrni utána – igaz: ezt is elveszthetjük, de ha ez gyorsan feltűnik nekünk, akár egy sms-sel le is tilthatjuk. A pénz viszont előbb-utóbb eltűnik róla, s akkor nem árt újratölteni. Ehhez viszont szükséges, hogy pénzünket, bankkártyánkat addig is biztonságos helyen tartsuk – s amikor használatra kerülne a sor, ne keverjük össze a banki PIN-kódot a telefonéval, és mindkettőt a kapukódunkkal. Persze lehet úgy is dönteni, hogy csak egy előre meghatározott összeget viszünk magunkkal, s addig iszunk, míg az el nem fogy – azért egy hajójegyre, ne adj' isten taxipénzre való összeget akkor sem árt elkülöníteni.
A fesztiválok mostanában egyre ritkuló, a romantikus korszakban azonban még nagyobb csapatokban kóborló nomád egyedei egykoron még sikeresen rendezkedtek be arra, hogy minimális pénz elköltésével, hiénázott/tarhált italokat fogyasztva, felrúgott kukák tartalmából (!) táplálkozva éljék túl a Szigetet. Ez a típus azonban erősen megritkult – már a meglehetős belépőárak is jócskán szelektálják a vendégkört, egy zömmel középosztálybeli közönséget megcélzó fesztiválról pedig szépen kikopnak az aprót/cigit/sört tarhálók (az elterjedt sztereotípia szerint tarajos punkok) és az alapvetően hulladékon élő heterotróf, szimbionta organizmusok.
