A tabló jórészt ismert szereplőket és motívumokat rejt - legfeljebb azzal kell szembesülnünk, milyen mélyen formálták a történelmi tudatot a korabeli politikai szempontok szerint gyártott misztifikációk. A tanulmány alapján meggyőzően állítható, hogy a királyi sereg a lehető legjobb összeállításban lépett a mohácsi csatatérre, hogy a csatát akkor már aligha lehetett volna elkerülni, s hogy az eredménye - az összegyűlt magyar, horvát, cseh, szerb és lengyel csapatok hősies helytállása dacára - borítékolható volt. B. Szabó hathatósan cáfolja azt a 19. századi hiedelmet, hogy tizenkét évvel a Dózsa-felkelés után nem merték felfegyverezni a parasztokat (sajnos a kiképzetlen csapatok harcértéke akkor is igen csekély volt - ennek ellenére Lajos harcba szólította a környékbeli jobbágyokat). Szintén meggyőzően érvel amellett, hogy a Szapolyai János erdélyi vajda árulásáról és törökkel való korai paktálásáról szóló rágalmak a Ferdinánd-párti propaganda karaktergyilkos termékei.
Ide is kapcsolódnak Kurucz György és Varga Kálmán szintén e gazdag lapszámban (amelyben a Károlyiak Horthy-kori történetéről, a reformkori mágnások nevelési stratégiáiról vagy Széchenyi Naplójának humoráról is olvashatunk) található remek főúri családtörténetek - elvégre az egyaránt horvát származású Festetics- és Grassalkovich-famíliák felemelkedése is a török korban kezdődött. Ráadásul ezekből a tanulmányokból is kiderül, hogy a birtok és a vagyon gyarapodását akkoriban szintén az uralkodók kegye, no meg a kreatív vállalkozó hajlam szolgálta a legeredményesebben.
2013/8., 82 oldal, 695 Ft
