Felhők felett

  • - barotányi -
  • 2013. március 14.

Film

Carlos Reygadas filmje minden tekintetben nagyszabású, ugyanakkor zavarba ejtő alkotás, melynek jelentős része (de korántsem egésze!) önéletrajzi elemekből építkezik. Ezt azért bőszen tarkítják néha egészen vad, néha pedig mesés fantáziaelemek, vérbőn erotikus, esetleg sporttárgyú vagy egyenesen misztikus-mágikus momentumok. Célravezető, ha a vizualitás felől nyitunk, hiszen Reygadas, egészen pontosan a munka oroszlánrészét vállaló operatőre (Alexis Zabé) a maguk nemében elképesztő felvételekkel traktálja a nézőket. A filmet Mexikó egy egészen varázslatos hangulatú részén, Morelos tartományban forgatták, melyet uralnak a fenséges vulkanikus formák, a méregzöld növényzettel benőtt meredek lejtők, a dús erdőségek, ráadásul az egész környék mintha belenyúlna a felhőkbe - a táj itt tényleg az égig ér. Hogy a perspektívát, a formák hajlását és meredekségét még jobban kiemeljék, a képmező széle felé vizuális torzítást alkalmaztak, ami sokszor egészen elmosódottá teszi a hosszan kitartott snitteket - a kép közepét viszont élesen láttatja. Fiatal, kisgyermekes házaspár költözik a városból e kies vidéki közegbe, ám sem egymással, sem környezetükkel nem jönnek ki egykönnyen - a film meghökkentő végkifejletét juszt sem áruljuk el, de annyit elmondanánk, hogy nem csak ezen a ponton hasonlít a néhai Balázs Béla Stúdió némely szürreális alkotására. Reygadas javarészt "amatőr" szereplőkkel operál, s ez egyáltalán nem válik a film hátrányára: külön kiemelnénk a gyönyörű és tehetséges Nathalia Acevedót (aki amúgy jeles videoművész, kliprendező és dj). A rendező ars poeticája szerint igyekezett az értelmet minél nagyobb mértékben kizárni a filmalkotásból. Ezt sokkal inkább az expresszionista festészet mintájára képzeli el, ahol fontosabb az alkotás kiváltotta élmény, mint az, hogy valamit ábrázoljunk is. Nos, ennek az elvárásnak maximálisan eleget tudott tenni.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.