Kessler ugyanis - számos kutató véleményére hagyatkozva - megtalálni véli a megoldást, s ezt kondicionált túlevésnek nevezi. Ennek kialakításáért leginkább agyunk és annak jutalmazó mechanizmusa a felelős: egy idő után kétségbeesetten keressük azokat az ingereket, melyek után megkapjuk a megfelelő agykémiai jutalmat - minél összetettebb, elementárisabb élmények társulnak egy ételhez, annál inkább. Ezért vagyunk képtelenek ellenállni a gonosz élelmiszeripar, a gyors- és lassú éttermek csábításának, és ezért eszünk több zsírt, cukrot és sót, mint "kéne". Szerencsénkre mindez - legalábbis a szerző szerint - inkább tanult, kondicionált, mintsem öröklött mechanizmus eredménye. Minden fogyókúra, sőt táplálkozási reform egyben agyunk ellen folytatott s ingergazdag környezetben szükségszerűen bukásra ítélt szabadságharc, de azért Kesslernek a leszokás tekintetében is vannak ötletei. A titok nyitja a magunkkal szembeni (a szerző által tapintatosan szemléletváltozásnak nevezett) kegyetlenség, amit számos szekta, vallás és spirituális irányzat amúgy is híveire ró, ám ezt modern, zömmel szekuláris világunkban nem könynyű gyakorolni. Meg egyébként is - hát mit árthat az embernek egy zacskó gumicukor?
Fordította: Rácz Judit. Park Könyvkiadó, 2013, 295 oldal, 3500 Ft
