- köves -

A "gyerek" 14, amikor világgá megy - nevelődési regénybe illő korban vág hát neki a vadnyugatnak (a pontos idő 1847), de sem az út, sem az úton szembejövő emberanyag nem nevel. Mindkettő mással van elfoglalva: az út az úttal, az azon közlekedők pedig - Mexikóba átránduló szabadcsapatok és indiánt üldöző skalpvadászok, törvényesek és törvényen kívüliek - a nyereségvágyból elkövetett előrehaladással. Hosszú vándorlása során a gyerekre véren és mocskon túl semmi sem tapad, még csak arcot, nevet sem kap a szűnni nem akaró tűzkeresztségben. Tűrhetetlen állapot ez, különösen egy főhős számára,

A híres színész(-rendező) nem autót játszik (a címbeli muzeális autócsoda magát alakítja), de úgy morog, mint egy kilőni kész, mérges gépjármű. Walt Kowalski egy máig harcoló koreai veterán, akinek, nyilván valamilyen adminisztrációs hiba folytán, nem jutott hely a kitömött amerikai harcosokat őrző hadtörténeti múzeumban. Pedig ott lenne a helye, vagy egy hazafias bélyegsorozaton, netán - ahogy azt az ingóságaira hajtó örökösjelöltek is támogatnák - az idősek otthonában.

Miként az a Futurspektiv fesztivál kapcsán megerősítést nyert, a legnépszerűbb ételek listáját a spagetti és a pizza vezeti Flandriában. Filmünk szerint nemcsak az olasz tészták teremnek e nekik oly szokatlan klímán, de újabban a romkom is szép hajtásokat hoz Flandriában. Lestrapált családanya bevásárlókocsit tol a szupermarketben, arcán úgy ül a világfájdalom, hogy díjat lehetne nyerni vele a Filmszemlén.

Már a címben Provence-szal kampányolni fél ház. Ehhez jön még a fűszeresben rejlő kisvárosi jovialitás, és a hátsó sorok is kezdenek megtelni.

A Francia Filmnapokon (április 15-26.) mutatják be a Kóristákat is jegyző Christophe Barratier dalos kedvű történelmi múltidézését, az 1936-ban játszódó Külvárosi mulatót. A rendezővel a film főszerepét játszó városban, Párizsban beszélgettünk.

Esik az eső, thriller van. A vendégházba új lakó költözött, a lapokban már megint egy prostituált meggyilkolásáról írnak - történetünk szempontjából egyik fejlemény sem elhanyagolható.

A Bart Baele, Yves Degryse és Caroline Rochlitz alkotta BerlinBerlin csoport 2003-ban kezdte multimédiás működését. Az antwerpeni illetőségű trió Holocénra keresztelt sorozatában várostérképészeti munkát végez, szigorúan szubjektív nézőpontból. Városportréik sorát Jeruzsálem három képernyőre komponált multimédiás portréja nyitotta, majd ezt követte az inuitok által lakott Iqaluit, harmadikként pedig a Colorado állambeli Bonanza (a negyedik állomás Moszkva), melynek népessége a háromtagú alkotócsoport megérkezésével közel másfélszeresére duzzadt.

Sokoldalúsága legfőbb bizonyítékaként szinte kötelező említeni, hogy karrierje során három különböző kategóriában (dzsessz, pop és rhythm 'n' blues) is Grammy-díjjal tüntették ki (összesen hét darabbal), és ezzel abszolút csúcstartónak számít pályatársai között. A hatvankilenc éves énekessel közelgő budapesti koncertje alkalmából beszélgettünk.

Franco halott, épp most mondta be a rádió; 1975-ben vagyunk egy stockholmi kommunában, a tagság kitörő örömmel fogadja a diktátor halálhírét. Az anyányi, apányi fiatal felnőttek kollektív öröme azonban rövid életű, már mosogatáskor bomlani látszik: egyesek burzsoá, mások szimplán higiénikus tevékenységet látnak benne.

A körme hosszú, a teát három kockacukorral issza, a hóemberben semmi egyházelleneset nem lát, és kitüntető figyelemben részesíti az iskola első és egyetlen fekete diákját. A megújuláspárti Flynn atyának kétségkívül sok van a rovásán, ám míg a cukor és a köröm egyetlen bíróságon sem állna meg, ellenben a gyanú, miszerint a felebaráti szeretetnél többről van szó tanár és diákja között, már nem lebecsülendő fegyver a papra pikkelő igazgatónő, a vaskalapos Beauvier nővér számára. Meryl Streepen úgy áll e vaskalap, mintha ráöntötték volna; - köves -

A budai és pesti kövezeten senki sem érezhette biztonságban magát tőle. Elég volt egy óvatlan pillanat, és már nem volt mit tenni: a háztartási alkalmazott és a kegyelmes úr, az igavonó ló és a gesztenyeárus, az utcaseprő és a tavasz, a társaskocsi utasa és a vidékről felrándult atyafi újságban kinyomtatott tárcahősként, karcolatszereplőként, netán egy-egy költői kép kellős közepén végezte.

Újabb képregényfit köszönthetünk; a belga-francia iskola éltanulóját, a saját nyelvterületén kiemelt (pop)kulturális javnak számító Largo Winchet.