A budai és pesti kövezeten senki sem érezhette biztonságban magát tõle. Elég volt egy óvatlan pillanat, és már nem volt mit tenni: a háztartási alkalmazott és a kegyelmes úr, az igavonó ló és a gesztenyeárus, az utcaseprõ és a tavasz, a társaskocsi utasa és a vidékrõl felrándult atyafi újságban kinyomtatott tárcahõsként, karcolatszereplõként, netán egy-egy költõi kép kellõs közepén végezte. A tettes hol lesbõl támadt, hol hivatalos riporteri fellépéssel közelített, hol szignálta cikkeit, hol pedig az utókorra fittyet hányva, névtelenül, vagy egy "-i." odabiggyesztésével adta közre õket. Ahogy a lírikus énjét újságíróként sem palástoló szerzõ kiemelte alakjait a fõvárosi forgatagból, valahogy úgy tesz lelkes híve, életének és munkásságának szenvedélyes kutatója, Zeke Gyula is: a terjedelmes életmûbõl mindazokat a publicisztikákat (és verset, novellarészletet) emelte ki, melyek a korabeli Budapestet idézik. A Budapesti Negyed dupla számában Kosztolányi Dezsõ és Budapest a fõszereplõk, valamint az a nyomozó kedv, mellyel a kávéháztörténészként is ismert szerkesztõ a nyomába szegõdik, és bevezetõ tanulmányában sorra veszi az író fõvárosi lakhelyeit, kedvelt útvonalait, kávéházi elõfordulásait. De van itt egy másik nyomozás is: míg az elsõ kötet válogatása a Réz Pál által szerkesztett életmûsorozaton alapul, a másodikban a megkerült szerzõ teszi tiszteletét. Azok a Pesti Hírlapban publikált, budapesti témájú írások sorakoznak itt, melyek anno névtelenül vagy csupán egy -i. (esetleg -y. vagy -i-) aláírásával jelentek meg, kötetbe kettõ kivételével épp ezért (a bizonytalan szerzõség okán) mindeddig nem kerültek, Zeke Gyula nyomozása jóvoltából azonban szinte bizonyosan Kosztolányi tollához köthetõk. Sok kis írás, hangulatjelentés és gyorsfénykép. Micsoda világ volt: egy óvatlan pillanat, és bárki Kosztolányi-hõsként végezhette!
248 + 400 oldal, 2000 Ft
*****
