Film - Best of - Clint Eastwood: Gran Torino

  • - köves -
  • 2009. április 23.

Zene

A híres színész(-rendező) nem autót játszik (a címbeli muzeális autócsoda magát alakítja), de úgy morog, mint egy kilőni kész, mérges gépjármű. Walt Kowalski egy máig harcoló koreai veterán, akinek, nyilván valamilyen adminisztrációs hiba folytán, nem jutott hely a kitömött amerikai harcosokat őrző hadtörténeti múzeumban. Pedig ott lenne a helye, vagy egy hazafias bélyegsorozaton, netán - ahogy azt az ingóságaira hajtó örökösjelöltek is támogatnák - az idősek otthonában.

A híres színész(-rendező) nem autót játszik (a címbeli muzeális autócsoda magát alakítja), de úgy morog, mint egy kilőni kész, mérges gépjármű. Walt Kowalski egy máig harcoló koreai veterán, akinek, nyilván valamilyen adminisztrációs hiba folytán, nem jutott hely a kitömött amerikai harcosokat őrző hadtörténeti múzeumban. Pedig ott lenne a helye, vagy egy hazafias bélyegsorozaton, netán - ahogy azt az ingóságaira hajtó örökösjelöltek is támogatnák - az idősek otthonában. Ha készül is valaha olyan darab, melyben Eastwood pépeset eszik, abban - erre már most mérget vennénk - nem ő fogja eljátszani saját magát, a járókeret (egyelőre) öszszeegyeztethetetlen azzal az imázzsal, melynek ünneplésére a Gran Torino révén egybegyűltünk. A kerti partin, melyre a szervezők minden Eastwood-szimpatizánst elvárnak (a bevételi mutatók szerint a többség meg is jelent), a házigazda magát koszorúzza, az ünneplést azonban önironikus helyzetgyakorlatok tarkítják az ünnepelt saját előadásában. Eastwood először eljátssza, hogyan fest komolyan a rasszizmussal leöntött hősi mogorvaság, majd eljátssza ugyanezt fordítva, a vígjátéki levezetés kedvéért is. Az egyik pillanatban még westernhősi hunyorítással pásztázza a szomszédban lakó bevándorlók portáját, de az odaképzelt koreai géppuskások helyett a verandán üldögélő hmong nagymama állja a tekintetét, aki dohányköpésben sem adja alább. A rasszizmus is hasonló rugókra járó produkció; először a "bokszost" és a "citromképűt" egyforma elánnal osztó fajgyűlölő produkálja magát, de már a helyi borbéllyal előadott polák-digó kettős színtiszta kávéházi ökörködés, innen pedig már csak egy derékfájós ugrás, hogy az amerikaiságát oly nagyra tartó polák apja helyett apja legyen a verdája eltulajdonításával próbálkozó, szomszédos hmong fiúnak. Ami a házigazdaszerepet illeti, Eastwoodnál előzékenyebb ünnepeltet aligha őriz a jelenig érő filmtörténet. Annak is ad valamit, aki szentélyt állított Dirty Harry emlékének, és annak is, aki vintage cirkálókban és az időskori szentimentalizmusban utazik. Best of válogatás ez a javából, s ha igaz a hír, hogy Walt volt Eastwood utolsó jelenése (aggodalomra semmi ok: hősünk rendezőként továbbra is aktív), a Gran Torino méltó befejezése a bálvány és a hívők csodálatos barátságának.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.