Film - Best of - Clint Eastwood: Gran Torino

  • - köves -
  • 2009. április 23.

Zene

A híres színész(-rendező) nem autót játszik (a címbeli muzeális autócsoda magát alakítja), de úgy morog, mint egy kilőni kész, mérges gépjármű. Walt Kowalski egy máig harcoló koreai veterán, akinek, nyilván valamilyen adminisztrációs hiba folytán, nem jutott hely a kitömött amerikai harcosokat őrző hadtörténeti múzeumban. Pedig ott lenne a helye, vagy egy hazafias bélyegsorozaton, netán - ahogy azt az ingóságaira hajtó örökösjelöltek is támogatnák - az idősek otthonában.

A híres színész(-rendező) nem autót játszik (a címbeli muzeális autócsoda magát alakítja), de úgy morog, mint egy kilőni kész, mérges gépjármű. Walt Kowalski egy máig harcoló koreai veterán, akinek, nyilván valamilyen adminisztrációs hiba folytán, nem jutott hely a kitömött amerikai harcosokat őrző hadtörténeti múzeumban. Pedig ott lenne a helye, vagy egy hazafias bélyegsorozaton, netán - ahogy azt az ingóságaira hajtó örökösjelöltek is támogatnák - az idősek otthonában. Ha készül is valaha olyan darab, melyben Eastwood pépeset eszik, abban - erre már most mérget vennénk - nem ő fogja eljátszani saját magát, a járókeret (egyelőre) öszszeegyeztethetetlen azzal az imázzsal, melynek ünneplésére a Gran Torino révén egybegyűltünk. A kerti partin, melyre a szervezők minden Eastwood-szimpatizánst elvárnak (a bevételi mutatók szerint a többség meg is jelent), a házigazda magát koszorúzza, az ünneplést azonban önironikus helyzetgyakorlatok tarkítják az ünnepelt saját előadásában. Eastwood először eljátssza, hogyan fest komolyan a rasszizmussal leöntött hősi mogorvaság, majd eljátssza ugyanezt fordítva, a vígjátéki levezetés kedvéért is. Az egyik pillanatban még westernhősi hunyorítással pásztázza a szomszédban lakó bevándorlók portáját, de az odaképzelt koreai géppuskások helyett a verandán üldögélő hmong nagymama állja a tekintetét, aki dohányköpésben sem adja alább. A rasszizmus is hasonló rugókra járó produkció; először a "bokszost" és a "citromképűt" egyforma elánnal osztó fajgyűlölő produkálja magát, de már a helyi borbéllyal előadott polák-digó kettős színtiszta kávéházi ökörködés, innen pedig már csak egy derékfájós ugrás, hogy az amerikaiságát oly nagyra tartó polák apja helyett apja legyen a verdája eltulajdonításával próbálkozó, szomszédos hmong fiúnak. Ami a házigazdaszerepet illeti, Eastwoodnál előzékenyebb ünnepeltet aligha őriz a jelenig érő filmtörténet. Annak is ad valamit, aki szentélyt állított Dirty Harry emlékének, és annak is, aki vintage cirkálókban és az időskori szentimentalizmusban utazik. Best of válogatás ez a javából, s ha igaz a hír, hogy Walt volt Eastwood utolsó jelenése (aggodalomra semmi ok: hősünk rendezőként továbbra is aktív), a Gran Torino méltó befejezése a bálvány és a hívők csodálatos barátságának.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.