Film - Best of - Clint Eastwood: Gran Torino

  • - köves -
  • 2009. április 23.

Zene

A híres színész(-rendező) nem autót játszik (a címbeli muzeális autócsoda magát alakítja), de úgy morog, mint egy kilőni kész, mérges gépjármű. Walt Kowalski egy máig harcoló koreai veterán, akinek, nyilván valamilyen adminisztrációs hiba folytán, nem jutott hely a kitömött amerikai harcosokat őrző hadtörténeti múzeumban. Pedig ott lenne a helye, vagy egy hazafias bélyegsorozaton, netán - ahogy azt az ingóságaira hajtó örökösjelöltek is támogatnák - az idősek otthonában.

A híres színész(-rendező) nem autót játszik (a címbeli muzeális autócsoda magát alakítja), de úgy morog, mint egy kilőni kész, mérges gépjármű. Walt Kowalski egy máig harcoló koreai veterán, akinek, nyilván valamilyen adminisztrációs hiba folytán, nem jutott hely a kitömött amerikai harcosokat őrző hadtörténeti múzeumban. Pedig ott lenne a helye, vagy egy hazafias bélyegsorozaton, netán - ahogy azt az ingóságaira hajtó örökösjelöltek is támogatnák - az idősek otthonában. Ha készül is valaha olyan darab, melyben Eastwood pépeset eszik, abban - erre már most mérget vennénk - nem ő fogja eljátszani saját magát, a járókeret (egyelőre) öszszeegyeztethetetlen azzal az imázzsal, melynek ünneplésére a Gran Torino révén egybegyűltünk. A kerti partin, melyre a szervezők minden Eastwood-szimpatizánst elvárnak (a bevételi mutatók szerint a többség meg is jelent), a házigazda magát koszorúzza, az ünneplést azonban önironikus helyzetgyakorlatok tarkítják az ünnepelt saját előadásában. Eastwood először eljátssza, hogyan fest komolyan a rasszizmussal leöntött hősi mogorvaság, majd eljátssza ugyanezt fordítva, a vígjátéki levezetés kedvéért is. Az egyik pillanatban még westernhősi hunyorítással pásztázza a szomszédban lakó bevándorlók portáját, de az odaképzelt koreai géppuskások helyett a verandán üldögélő hmong nagymama állja a tekintetét, aki dohányköpésben sem adja alább. A rasszizmus is hasonló rugókra járó produkció; először a "bokszost" és a "citromképűt" egyforma elánnal osztó fajgyűlölő produkálja magát, de már a helyi borbéllyal előadott polák-digó kettős színtiszta kávéházi ökörködés, innen pedig már csak egy derékfájós ugrás, hogy az amerikaiságát oly nagyra tartó polák apja helyett apja legyen a verdája eltulajdonításával próbálkozó, szomszédos hmong fiúnak. Ami a házigazdaszerepet illeti, Eastwoodnál előzékenyebb ünnepeltet aligha őriz a jelenig érő filmtörténet. Annak is ad valamit, aki szentélyt állított Dirty Harry emlékének, és annak is, aki vintage cirkálókban és az időskori szentimentalizmusban utazik. Best of válogatás ez a javából, s ha igaz a hír, hogy Walt volt Eastwood utolsó jelenése (aggodalomra semmi ok: hősünk rendezőként továbbra is aktív), a Gran Torino méltó befejezése a bálvány és a hívők csodálatos barátságának.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.