Film - Best of - Clint Eastwood: Gran Torino

  • - köves -
  • 2009. április 23.

Zene

A híres színész(-rendező) nem autót játszik (a címbeli muzeális autócsoda magát alakítja), de úgy morog, mint egy kilőni kész, mérges gépjármű. Walt Kowalski egy máig harcoló koreai veterán, akinek, nyilván valamilyen adminisztrációs hiba folytán, nem jutott hely a kitömött amerikai harcosokat őrző hadtörténeti múzeumban. Pedig ott lenne a helye, vagy egy hazafias bélyegsorozaton, netán - ahogy azt az ingóságaira hajtó örökösjelöltek is támogatnák - az idősek otthonában.

A híres színész(-rendező) nem autót játszik (a címbeli muzeális autócsoda magát alakítja), de úgy morog, mint egy kilőni kész, mérges gépjármű. Walt Kowalski egy máig harcoló koreai veterán, akinek, nyilván valamilyen adminisztrációs hiba folytán, nem jutott hely a kitömött amerikai harcosokat őrző hadtörténeti múzeumban. Pedig ott lenne a helye, vagy egy hazafias bélyegsorozaton, netán - ahogy azt az ingóságaira hajtó örökösjelöltek is támogatnák - az idősek otthonában. Ha készül is valaha olyan darab, melyben Eastwood pépeset eszik, abban - erre már most mérget vennénk - nem ő fogja eljátszani saját magát, a járókeret (egyelőre) öszszeegyeztethetetlen azzal az imázzsal, melynek ünneplésére a Gran Torino révén egybegyűltünk. A kerti partin, melyre a szervezők minden Eastwood-szimpatizánst elvárnak (a bevételi mutatók szerint a többség meg is jelent), a házigazda magát koszorúzza, az ünneplést azonban önironikus helyzetgyakorlatok tarkítják az ünnepelt saját előadásában. Eastwood először eljátssza, hogyan fest komolyan a rasszizmussal leöntött hősi mogorvaság, majd eljátssza ugyanezt fordítva, a vígjátéki levezetés kedvéért is. Az egyik pillanatban még westernhősi hunyorítással pásztázza a szomszédban lakó bevándorlók portáját, de az odaképzelt koreai géppuskások helyett a verandán üldögélő hmong nagymama állja a tekintetét, aki dohányköpésben sem adja alább. A rasszizmus is hasonló rugókra járó produkció; először a "bokszost" és a "citromképűt" egyforma elánnal osztó fajgyűlölő produkálja magát, de már a helyi borbéllyal előadott polák-digó kettős színtiszta kávéházi ökörködés, innen pedig már csak egy derékfájós ugrás, hogy az amerikaiságát oly nagyra tartó polák apja helyett apja legyen a verdája eltulajdonításával próbálkozó, szomszédos hmong fiúnak. Ami a házigazdaszerepet illeti, Eastwoodnál előzékenyebb ünnepeltet aligha őriz a jelenig érő filmtörténet. Annak is ad valamit, aki szentélyt állított Dirty Harry emlékének, és annak is, aki vintage cirkálókban és az időskori szentimentalizmusban utazik. Best of válogatás ez a javából, s ha igaz a hír, hogy Walt volt Eastwood utolsó jelenése (aggodalomra semmi ok: hősünk rendezőként továbbra is aktív), a Gran Torino méltó befejezése a bálvány és a hívők csodálatos barátságának.

Forgalmazza az InterCom

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.