Esik az esõ, thriller van. A vendégházba új lakó költözött, a lapokban már megint egy prostituált meggyilkolásáról írnak - történetünk szempontjából egyik fejlemény sem elhanyagolható. Miként az sem, hogy meggyötört kopóábrázattal Alfred Molina érkezik helyszínelni: õt rendszerint akkor hívják fõrendõrnek, ha nem telik sztárra, de az angolos patina, mire jelenléte a garancia, még kigazdálkodható a büdzsébõl. A húzónév azonban mégsem õ, hanem Hitchcock, a hagyatékból ezúttal A titokzatos lakó, a mester 1926-ban készült és ma is versenyképes némajátéka került a feldolgozóasztalra. Csak a nagyon ráérõsek kezdjék kiszámolni, hogy e mostani hányféleképpen nem ér az eredeti nyomába, mi nem vállalkozhatunk ilyesmire, mert ismét halott prostit jelentett a rádió, és már jön is Molina. Míg a fiatalabb pályatársak oda se mernek nézni, õ közelrõl szemléli a vágásokat, és addig-addig nézi, míg valaki csak kiböki, hogy ez bizony Hasfelmetszõ Jack keze munkáját dicséri. Persze nem az igaziét, hanem egy kései rajongóét, hisz nem a viktoriánus ködben tapogatózunk, hanem közel a mához, valahol West-Hollywoodban. Másik helyszínünkön, a vendégházban idõközben reggelit szolgált fel a háziasszony, és port is törölt, az új lakó meg úgy fest, mint egy jól öltözött fõhajtás a némafilmkorszak elõtt. A kísérõzene pedig, a kis hamis, késes gyilkost sejtet minden sarokban, de akkor lüktet csak igazán a suspense, amikor a fõrendõr vagy társa a képernyõt fixálja meredten, és a Google-ból nyeri ki az életmentõ összefüggéseket.
Forgalmazza a Fórum Home Entertainment
**
