- köves -

Mélységes mély a brit rendőrsorozatok kútja, mondjuk nyugodtan feneketlennek, amiért nem lehetünk eléggé hálásak.

Hibrid rezsimnek is beillő sorozatunkban Stephen King felel a nem evilági tartalmakért (és az alapul szolgáló regényért), Richard Price-ra pedig a nagyon is evilági viszonylatok lettek kiszignálva: utóbbiakat hívjuk embereknek.

Az adatok ismertek, de nem nagyon számítanak. Scorsese a Netflixnek forgat gengszter­eposzt. 160 millióból 3 és fél órásat.

Első nagyjátékfilmjével máris messzire jutott: a Szemrevaló fesztiválon is látható Kontroll nélkült választották Németország idei Oscar-nevezettjének. Benni, a nevelőotthonok közt hányódó, „kezelhetetlen” kislány története a Berlinalén debütált, alkotója egy Ezüst Medvével távozhatott. Telefonon beszélgettünk.

Batman legfőbb ellenlábasával az a baj, hogy túlságosan is telitalálat a figura. A csapzott, zöld haj remekül harmonizál a gondosan elmázolt, vörös vigyorral, a vad lilától a megengedő pirosig terjedő öltönyök pedig pöpecül mutatnak a krétánál is fehérebb arcszínnel kiegészülve. Szóval Joker puszta megjelenése már félsiker. Ám ahogy a nagy író figyelmeztet rá: mindez nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.

1964-ben ők koncerteztek először stadionban (Kansas City), előtte fel sem merült ekkora igény zenei produkció iránt, és sosem fogjuk megtudni, ki lett volna képes ezt megteremteni.

A Nick Hornbyval eladott termékekre, melyek főleg könyvet és filmet, esetleg lemezt, lapot, tévésorozatot vagy musicalt jelentenek, de jöhetne a kötött zokni és pulcsi is, szóval a Hornby-féle kultúrholmikra két címet szokás kiírni, ha a szerző nevében rejlő reklámérték kidomborítása a cél. Ez a kettő pedig a Pop, csajok satöbbi és az Egy fiúról, vagy ha a célközönség a labdarúgásban leli örömét, akkor utóbbi a Focilázra cserélhető.

Micsoda film lehetne! Mr. Franz, a világhírű színpadi szerző beköltözik a manhattani Hotel Plaza 853-as szobájába, de ő csak az egyik szereplő a mozgalmas, a forgóajtó ritmusára lüktető moziban, a nyolcadik emelet többi fura lakója – egy nazális feltaláló, egy szalon­spicces playboy, egy szakállas balerina és egy hóbortos költő-botanikus – egyenrangú partnere a messziről elvándorolt monoklis magyarnak.

Ember és könyv közeledésének szép és meghitt, sőt, már-már erotikus példájának lehetünk tanúi, méghozzá ott, ahol erre a legkevésbé számítottunk: egy angolosan jól nevelt, teasütemény-szagú koprodukcióban.

Van egy rossz hírünk: nemcsak férfi és nő nem érthetik meg egymást, de a Jó és a Gonosz sem. Stephen King szerint – az ő írói találmánya a tornyok e legsetétebbike – azért nem, mert mindkettő mást akar.

„Ha egy író egy nép jellemzőit kívánja ábrázolni, nem teszi rosszul, ha a titkosszolgálata körül vizsgálódik” – pompás megállapítás, sok hasonlót rejtett még el visszaemlékezéseiben David Cronwell egykori brit hírszerző, aki John Le Carré néven érdemelte ki hajdani főnökei haragját és az irodalomkedvelők szeretetét.