Képregény

Conan kegyetlen kardja

  • - köves -
  • 2018. november 30.

Könyv

Conan, a kimmériai! Király és kapitány, kiválasztott és közönséges katona, ki kíméletlen korokban, küklopszi kőtömbök, koponyahegyek, kristályoltárok, komor kolosszusok és kénköves ki-tudja-mik közt küzd kardját kirántva. Királynők kegyeltje? Kétséges. Kéjsóvár kurafi? Korántsem. Kádár-kori kamaszkorunk komor királya, kókadni képtelen, kolosszálisra kigyúrt karizmokkal. Ó, kapitány, kapitányom! Kharónig követünk, kígyók és kémnők, kimérák és kalózok, kényurak, kísértetek és kismillió kín között is.

Conan, a kimmériai képregényben – kétszínű kollekció a klasszikus korszakból, a conani kánonból kiválasztott képalkotók kiváló képkockáival. A képességek különbözők, de a kvalitás kétségtelen, kiforrott katyvasz, a kontent koherens. Kényes és kifinomult con­noisseurök kíméljetek, Conant, a kigyúrt kívülállót kevéssé kajálja a kulturált középosztály, Conan a kamaszoké, kik képtelenek kinőni a kamaszkorból. A komcsiban kikészültünk a képernyőn kibomló, kardozós-kivérzős káoszon: királyság! – kiáltottuk komolyan, Kádárkori kiskamaszok, kár, hogy korán kellett kelni és készülni a kettesért.

Conant korábban könyvben is kiadták, kéjes kikapcsolódást kínáltak a kimmériai kalandjai kisprózaként. Kiapadhatatlan kincsesbánya a kiadvány, de kétségtelen, képregényben konkrétabbak a keblek és karizmok, a koponyákat kettészelő kardok köríve, a köpenyek kontúrja. Korholni kit kell? Kicsinyes kérdésfelvetés, Conan és a kritika két külön kategória.

Fordította: Holló-Vaskó Péter. Fumax, 2018, 328 oldal, 5995 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.