Film

Elemes vibrálás

Jesse Peretz: A meztelen Juliet

  • - köves -
  • 2018. november 18.

Mikrofilm

A Nick Hornbyval eladott termékekre, melyek főleg könyvet és filmet, esetleg lemezt, lapot, tévésorozatot vagy musicalt jelentenek, de jöhetne a kötött zokni és pulcsi is, szóval a Hornby-féle kultúrholmikra két címet szokás kiírni, ha a szerző nevében rejlő reklámérték kidomborítása a cél. Ez a kettő pedig a Pop, csajok satöbbi és az Egy fiúról, vagy ha a célközönség a labdarúgásban leli örömét, akkor utóbbi a Focilázra cserélhető.

A világért sem állítanánk, hogy ennyi volt és kész, hogy kinőttünk volna a hím mamlaszokról, a kötöttségfóbiás és rögeszmésen rajongó férfiakról szóló poptudatos himnuszokból és a műfaj legjelentősebb művelőjéből, akinek angolosan fanyar humoráról egyetlen fülszöveg sem feledkezhet meg. Dehogy nőttünk ki, még mit nem, a nehéz időkben is kitartottunk képzelt brit barátunk mellett, abban a bő egy évtizedben is, amikor egy rejtélyes kór hatására egyre kevesebbszer állt rá a keze a jellegzetesen hornbys passzusokra, és helyette egész regényeket megtöltő írói gyakorlatokba (Hogyan legyünk jók, Hosszú út lefelé, Betoncsók) feledkezett. Közben a filmváltozatok is befutottak, de a kor jó nevű búsképű lovagjai (Colin Firth korai próbálkozását John Cusack és Hugh Grant pontot érő kísérletei követték) sem feledtethették a megszállott hornbystákkal, hogy huss, elillant a varázs, az édes-bús könnyedség és könnyed édes-bússág, amit kedvencük a jó öreg alany-állítmány-tárggyal és néhány jelző alkalmazásával tökélyre vitt, a kamerák előtt rutinos jófejeskedéssé, vagy ami még rosszabb, standard romkom ügy­menetté szelídült.

Nehéz időket éltünk: a legjobb Hornby-hangulatú filmek nem Hornby-regényekből készültek, a legjobb hornbys regényeket pedig már nem Hornby írta. Ebbe az általános csüggedtségbe, melyben már egy válogatáskazetta vagy egy angol reggeli elkészítése sem okozott örömet, érkezett meg a nagy visszatérés, a Pop csajok satöbbi 2., amit a szerző nagy cselesen A meztelen Julietnek keresztelt. A filmkészítők is ráéreztek a folytonosságra, és a John Cusackkal csereszabatos Ethan Hawke-ot nyerték meg húzónévnek. Az író ötletességét dicséri, hogy ezúttal nem egy, hanem két férfiba plántálta bele a jellegzetes Hornby-hős neurózisait. Az egyik a kibírhatatlan, de kedves gyűjtő, akivel képtelenség együtt élni, mert más sem érdekli, csak a gyűjtés; egy Tucker Crowe nevű, rég levitézlett rocksztár áll e szenvedély középpontjában. A másik pedig a kibírhatatlan, de kedves Tucker, akivel képtelenség együtt élni, mert a rocksztárokkal definíció szerint képtelenség. Egy nő is van a történetben, jóravaló kisvárosi teremtés, aki a vibrátorából is szívesen odaadja az elemet, ha a discmanből kifogyott, de az önfeláldozásnak is van határa; Annie nem rajongóhoz, hanem felnőtthöz méltó életet akar, amiben egy eredeti Crowe-demónál is többet jelent a gyermekáldás. Az a film nagy talánya, hogy ki hozza el ezt neki a két versenyző közül, meg az, hogy mi maradt a jó emlékű Hornby-regényből. Maradni a jófejkedés maradt, tétnek meg az, hogy ki nyeri meg a kibírhatatlan, de kedves versenyszámban a legaranyosabb élő szereplőnek járó plüss Paddington maci díjat.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.