A világért sem állítanánk, hogy ennyi volt és kész, hogy kinőttünk volna a hím mamlaszokról, a kötöttségfóbiás és rögeszmésen rajongó férfiakról szóló poptudatos himnuszokból és a műfaj legjelentősebb művelőjéből, akinek angolosan fanyar humoráról egyetlen fülszöveg sem feledkezhet meg. Dehogy nőttünk ki, még mit nem, a nehéz időkben is kitartottunk képzelt brit barátunk mellett, abban a bő egy évtizedben is, amikor egy rejtélyes kór hatására egyre kevesebbszer állt rá a keze a jellegzetesen hornbys passzusokra, és helyette egész regényeket megtöltő írói gyakorlatokba (Hogyan legyünk jók, Hosszú út lefelé, Betoncsók) feledkezett. Közben a filmváltozatok is befutottak, de a kor jó nevű búsképű lovagjai (Colin Firth korai próbálkozását John Cusack és Hugh Grant pontot érő kísérletei követték) sem feledtethették a megszállott hornbystákkal, hogy huss, elillant a varázs, az édes-bús könnyedség és könnyed édes-bússág, amit kedvencük a jó öreg alany-állítmány-tárggyal és néhány jelző alkalmazásával tökélyre vitt, a kamerák előtt rutinos jófejeskedéssé, vagy ami még rosszabb, standard romkom ügymenetté szelídült.
Nehéz időket éltünk: a legjobb Hornby-hangulatú filmek nem Hornby-regényekből készültek, a legjobb hornbys regényeket pedig már nem Hornby írta. Ebbe az általános csüggedtségbe, melyben már egy válogatáskazetta vagy egy angol reggeli elkészítése sem okozott örömet, érkezett meg a nagy visszatérés, a Pop csajok satöbbi 2., amit a szerző nagy cselesen A meztelen Julietnek keresztelt. A filmkészítők is ráéreztek a folytonosságra, és a John Cusackkal csereszabatos Ethan Hawke-ot nyerték meg húzónévnek. Az író ötletességét dicséri, hogy ezúttal nem egy, hanem két férfiba plántálta bele a jellegzetes Hornby-hős neurózisait. Az egyik a kibírhatatlan, de kedves gyűjtő, akivel képtelenség együtt élni, mert más sem érdekli, csak a gyűjtés; egy Tucker Crowe nevű, rég levitézlett rocksztár áll e szenvedély középpontjában. A másik pedig a kibírhatatlan, de kedves Tucker, akivel képtelenség együtt élni, mert a rocksztárokkal definíció szerint képtelenség. Egy nő is van a történetben, jóravaló kisvárosi teremtés, aki a vibrátorából is szívesen odaadja az elemet, ha a discmanből kifogyott, de az önfeláldozásnak is van határa; Annie nem rajongóhoz, hanem felnőtthöz méltó életet akar, amiben egy eredeti Crowe-demónál is többet jelent a gyermekáldás. Az a film nagy talánya, hogy ki hozza el ezt neki a két versenyző közül, meg az, hogy mi maradt a jó emlékű Hornby-regényből. Maradni a jófejkedés maradt, tétnek meg az, hogy ki nyeri meg a kibírhatatlan, de kedves versenyszámban a legaranyosabb élő szereplőnek járó plüss Paddington maci díjat.
Forgalmazza az InterCom
