Film

Elemes vibrálás

Jesse Peretz: A meztelen Juliet

  • - köves -
  • 2018. november 18.

Mikrofilm

A Nick Hornbyval eladott termékekre, melyek főleg könyvet és filmet, esetleg lemezt, lapot, tévésorozatot vagy musicalt jelentenek, de jöhetne a kötött zokni és pulcsi is, szóval a Hornby-féle kultúrholmikra két címet szokás kiírni, ha a szerző nevében rejlő reklámérték kidomborítása a cél. Ez a kettő pedig a Pop, csajok satöbbi és az Egy fiúról, vagy ha a célközönség a labdarúgásban leli örömét, akkor utóbbi a Focilázra cserélhető.

A világért sem állítanánk, hogy ennyi volt és kész, hogy kinőttünk volna a hím mamlaszokról, a kötöttségfóbiás és rögeszmésen rajongó férfiakról szóló poptudatos himnuszokból és a műfaj legjelentősebb művelőjéből, akinek angolosan fanyar humoráról egyetlen fülszöveg sem feledkezhet meg. Dehogy nőttünk ki, még mit nem, a nehéz időkben is kitartottunk képzelt brit barátunk mellett, abban a bő egy évtizedben is, amikor egy rejtélyes kór hatására egyre kevesebbszer állt rá a keze a jellegzetesen hornbys passzusokra, és helyette egész regényeket megtöltő írói gyakorlatokba (Hogyan legyünk jók, Hosszú út lefelé, Betoncsók) feledkezett. Közben a filmváltozatok is befutottak, de a kor jó nevű búsképű lovagjai (Colin Firth korai próbálkozását John Cusack és Hugh Grant pontot érő kísérletei követték) sem feledtethették a megszállott hornbystákkal, hogy huss, elillant a varázs, az édes-bús könnyedség és könnyed édes-bússág, amit kedvencük a jó öreg alany-állítmány-tárggyal és néhány jelző alkalmazásával tökélyre vitt, a kamerák előtt rutinos jófejeskedéssé, vagy ami még rosszabb, standard romkom ügy­menetté szelídült.

Nehéz időket éltünk: a legjobb Hornby-hangulatú filmek nem Hornby-regényekből készültek, a legjobb hornbys regényeket pedig már nem Hornby írta. Ebbe az általános csüggedtségbe, melyben már egy válogatáskazetta vagy egy angol reggeli elkészítése sem okozott örömet, érkezett meg a nagy visszatérés, a Pop csajok satöbbi 2., amit a szerző nagy cselesen A meztelen Julietnek keresztelt. A filmkészítők is ráéreztek a folytonosságra, és a John Cusackkal csereszabatos Ethan Hawke-ot nyerték meg húzónévnek. Az író ötletességét dicséri, hogy ezúttal nem egy, hanem két férfiba plántálta bele a jellegzetes Hornby-hős neurózisait. Az egyik a kibírhatatlan, de kedves gyűjtő, akivel képtelenség együtt élni, mert más sem érdekli, csak a gyűjtés; egy Tucker Crowe nevű, rég levitézlett rocksztár áll e szenvedély középpontjában. A másik pedig a kibírhatatlan, de kedves Tucker, akivel képtelenség együtt élni, mert a rocksztárokkal definíció szerint képtelenség. Egy nő is van a történetben, jóravaló kisvárosi teremtés, aki a vibrátorából is szívesen odaadja az elemet, ha a discmanből kifogyott, de az önfeláldozásnak is van határa; Annie nem rajongóhoz, hanem felnőtthöz méltó életet akar, amiben egy eredeti Crowe-demónál is többet jelent a gyermekáldás. Az a film nagy talánya, hogy ki hozza el ezt neki a két versenyző közül, meg az, hogy mi maradt a jó emlékű Hornby-regényből. Maradni a jófejkedés maradt, tétnek meg az, hogy ki nyeri meg a kibírhatatlan, de kedves versenyszámban a legaranyosabb élő szereplőnek járó plüss Paddington maci díjat.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.