De Niro benne van, Pacino benne van (az első filmje Martyval), Joe Pescit győzködni kell – benne lesz. Mindhármuk ábrázatát számítógéppel fiatalítják meg – a felölelt időszak hosszú, az eljárás drága, és furcsa faarcot eredményez.
És még az is lehet, hogy a könyv sem kóser, a Hoffa-szakértők mást mondanak, mint amit a film alapjául szolgáló mű állít: szerintük nem Frank Sheeran, az olasz–amerikai maffia ír végrehajtója (De Niro) nyírta ki kora szakszervezeti szupersztárját, a nyomtalanul eltűnt-eltüntetett Jimmy Hoffát (Pacino). Megkérdezni már senkit sem lehet, a történet főbb szereplői mind meghaltak.
A legtöbb szereplő a film végére halott,
de Sheeran még vegetálgat az öregek otthonában. Lám, ezt teszi egy szorgos, bűnben leélt élet, sehol egy szerető gyermek, lehet üres szobában vagy a kirendelt pap mellett imát mormolgatni. Scorsese a szomorú végig viszi a fél évszázadon átívelő sztorit, de a gyilkosokhoz, még ha bepelenkázott vénségek is, gyilkos humor dukál, enélkül filléres lenne a pátosz, ez pedig ezen a szinten nem megengedett.
Jön is a poén, az isten áldja meg érte a 77 éves maestrót: az agg, tolókocsis Sheeranhoz kiszáll az FBI, most már semmi vesztenivalója, mondják, igazán megvallhatná, mi történt Hoffával, és sorolják, ki mindenki mondta be az unalmast a maffiatársak közül. Nocsak, hát ő is meghalt, ki ölte meg? – kérdez rá egyikükre őszinte kíváncsisággal az aggastyán, mielőtt visszazárkózna a hallgatásba. Nem, Frank, nem ölte meg senki, természetes halált halt, közlik az FBI-os fiúk.
| ||
Régi jó szokásához híven Martin Scorsese arról a világról készített filmet, ahol a halálhírre nem a „mi vitte el?”, hanem a „ki ölte meg?” a természetes reakció. Ismerős világ ez, mostanra már a Scorsese-utánzóknak is utánzói vannak, és ők sem fiatalok. A szakszervezeti szál sem ismeretlen, hiszen Pacino előtt már
Nicholsonnak is megvolt Hoffa,
igaz, neki még műorrot kellett ragasztani.
A Kennedy-klán sem először szerepel maffiafilmes kontextusban, és a nagybetűs történelmen átsétáló kisember alakját sem mostanában találták fel, Scorsese Sheeranje a maffiavilág Forrest Gumpja. A tálalás persze a megszokott magas színvonal, de nem is erre fizettünk be, hanem a maffiaköntösben előadott Sztárok párbanra. Arra, ahogy De Niro kutyahűséggel néz Pescire.
Ahogy mindketten fülüket-farkukat behúzva ülnek Keitel mellett. Ahogy Pacino és De Niro nem játsszák le egymást, hanem partnerként lejtenek egy kört. Aztán még egyet. És még egyet. És van Pacino–Pesci-páros is. És olykor beszáll Stephen Graham. Meg Ray Romano, Anna Paquin pedig fagyos tekintetét adja a műsorhoz. Erről szól 209 percben a Martin Scorsese Show.
Elérhető a Netflixen.