Film

Pacino és De Niro nem játsszák le egymást

Martin Scorsese: Az ír

  • - köves -
  • 2019. december 28.

Mikrofilm

Az adatok ismertek, de nem nagyon számítanak. Scorsese a Netflixnek forgat gengszter­eposzt. 160 millióból 3 és fél órásat.

De Niro benne van, Pacino benne van (az első filmje Martyval), Joe Pescit győzködni kell – benne lesz. Mindhármuk ábrázatát számítógéppel fiatalítják meg – a felölelt időszak hosszú, az eljárás drága, és furcsa faarcot eredményez.

És még az is lehet, hogy a könyv sem kóser, a Hoffa-szakértők mást mondanak, mint amit a film alapjául szolgáló mű állít: szerintük nem Frank Sheeran, az olasz–amerikai maffia ír végrehajtója (De Niro) nyírta ki kora szakszervezeti szupersztárját, a nyomtalanul eltűnt-eltüntetett Jimmy Hoffát (Pacino). Megkérdezni már senkit sem lehet, a történet főbb szereplői mind meghaltak.

A legtöbb szereplő a film végére halott,

de Sheeran még vegetálgat az öregek otthonában. Lám, ezt teszi egy szorgos, bűnben leélt élet, sehol egy szerető gyermek, lehet üres szobában vagy a kirendelt pap mellett imát mormolgatni. Scorsese a szomorú végig viszi a fél évszázadon átívelő sztorit, de a gyilkosokhoz, még ha bepelenkázott vénségek is, gyilkos humor dukál, enélkül filléres lenne a pátosz, ez pedig ezen a szinten nem megengedett.

Jön is a poén, az isten áldja meg érte a 77 éves maestrót: az agg, tolókocsis Sheeranhoz kiszáll az FBI, most már semmi vesztenivalója, mondják, igazán megvallhatná, mi történt Hoffával, és sorolják, ki mindenki mondta be az unalmast a maffiatársak közül. Nocsak, hát ő is meghalt, ki ölte meg? – kérdez rá egyikükre őszinte kíváncsisággal az aggastyán, mielőtt visszazárkózna a hallgatásba. Nem, Frank, nem ölte meg senki, természetes halált halt, közlik az FBI-os fiúk.

false

 

Fotó: Netflix

Régi jó szokásához híven Martin Scorsese arról a világról készített filmet, ahol a halálhírre nem a „mi vitte el?”, hanem a „ki ölte meg?” a természetes reakció. Ismerős világ ez, mostanra már a Scorsese-utánzóknak is utánzói vannak, és ők sem fiatalok. A szakszervezeti szál sem ismeretlen, hiszen Pacino előtt már

Nicholsonnak is megvolt Hoffa,

igaz, neki még műorrot kellett ragasztani.

A Kennedy-klán sem először szerepel maffiafilmes kontextusban, és a nagybetűs történelmen átsétáló kisember alakját sem mostanában találták fel, Scorsese Sheeranje a maffiavilág Forrest Gumpja. A tálalás persze a megszokott magas színvonal, de nem is erre fizettünk be, hanem a maffiaköntösben előadott Sztárok párbanra. Arra, ahogy De Niro kutyahűséggel néz Pescire.

Ahogy mindketten fülüket-farkukat behúzva ülnek Keitel mellett. Ahogy Pacino és De Niro nem játsszák le egymást, hanem partnerként lejtenek egy kört. Aztán még egyet. És még egyet. És van Pacino–Pesci-páros is. És olykor beszáll Stephen Graham. Meg Ray Romano, Anna Paquin pedig fagyos tekintetét adja a műsorhoz. Erről szól 209 percben a Martin Scorsese Show.

Elérhető a Netflixen.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”