Film

Pacino és De Niro nem játsszák le egymást

Martin Scorsese: Az ír

  • - köves -
  • 2019. december 28.

Mikrofilm

Az adatok ismertek, de nem nagyon számítanak. Scorsese a Netflixnek forgat gengszter­eposzt. 160 millióból 3 és fél órásat.

De Niro benne van, Pacino benne van (az első filmje Martyval), Joe Pescit győzködni kell – benne lesz. Mindhármuk ábrázatát számítógéppel fiatalítják meg – a felölelt időszak hosszú, az eljárás drága, és furcsa faarcot eredményez.

És még az is lehet, hogy a könyv sem kóser, a Hoffa-szakértők mást mondanak, mint amit a film alapjául szolgáló mű állít: szerintük nem Frank Sheeran, az olasz–amerikai maffia ír végrehajtója (De Niro) nyírta ki kora szakszervezeti szupersztárját, a nyomtalanul eltűnt-eltüntetett Jimmy Hoffát (Pacino). Megkérdezni már senkit sem lehet, a történet főbb szereplői mind meghaltak.

A legtöbb szereplő a film végére halott,

de Sheeran még vegetálgat az öregek otthonában. Lám, ezt teszi egy szorgos, bűnben leélt élet, sehol egy szerető gyermek, lehet üres szobában vagy a kirendelt pap mellett imát mormolgatni. Scorsese a szomorú végig viszi a fél évszázadon átívelő sztorit, de a gyilkosokhoz, még ha bepelenkázott vénségek is, gyilkos humor dukál, enélkül filléres lenne a pátosz, ez pedig ezen a szinten nem megengedett.

Jön is a poén, az isten áldja meg érte a 77 éves maestrót: az agg, tolókocsis Sheeranhoz kiszáll az FBI, most már semmi vesztenivalója, mondják, igazán megvallhatná, mi történt Hoffával, és sorolják, ki mindenki mondta be az unalmast a maffiatársak közül. Nocsak, hát ő is meghalt, ki ölte meg? – kérdez rá egyikükre őszinte kíváncsisággal az aggastyán, mielőtt visszazárkózna a hallgatásba. Nem, Frank, nem ölte meg senki, természetes halált halt, közlik az FBI-os fiúk.

false

 

Fotó: Netflix

Régi jó szokásához híven Martin Scorsese arról a világról készített filmet, ahol a halálhírre nem a „mi vitte el?”, hanem a „ki ölte meg?” a természetes reakció. Ismerős világ ez, mostanra már a Scorsese-utánzóknak is utánzói vannak, és ők sem fiatalok. A szakszervezeti szál sem ismeretlen, hiszen Pacino előtt már

Nicholsonnak is megvolt Hoffa,

igaz, neki még műorrot kellett ragasztani.

A Kennedy-klán sem először szerepel maffiafilmes kontextusban, és a nagybetűs történelmen átsétáló kisember alakját sem mostanában találták fel, Scorsese Sheeranje a maffiavilág Forrest Gumpja. A tálalás persze a megszokott magas színvonal, de nem is erre fizettünk be, hanem a maffiaköntösben előadott Sztárok párbanra. Arra, ahogy De Niro kutyahűséggel néz Pescire.

Ahogy mindketten fülüket-farkukat behúzva ülnek Keitel mellett. Ahogy Pacino és De Niro nem játsszák le egymást, hanem partnerként lejtenek egy kört. Aztán még egyet. És még egyet. És van Pacino–Pesci-páros is. És olykor beszáll Stephen Graham. Meg Ray Romano, Anna Paquin pedig fagyos tekintetét adja a műsorhoz. Erről szól 209 percben a Martin Scorsese Show.

Elérhető a Netflixen.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.