Tévésorozat

Ördöge van

A kívülálló

  • - köves -
  • 2020. április 19.

Interaktív

Hibrid rezsimnek is beillő sorozatunkban Stephen King felel a nem evilági tartalmakért (és az alapul szolgáló regényért), Richard Price-ra pedig a nagyon is evilági viszonylatok lettek kiszignálva: utóbbiakat hívjuk embereknek.

Jól ismert kisvárosi alakokról van szó a Tesz-Vesz városból: egyszerű, dolgos népek, akik akkor is köztiszteletben állnak, ha épp leülnek, meggyes pitét sütnek, baseballedzést tartanak vagy a rendet felügyelik. Ezen a jó levegőn a sztriptízbáros exbűnözőtől is bármikor vennénk autót, főleg, hogy a kiváló Paddy Considine alakítja.

Rájuk ereszti King az egyik, épp ráérő ördögét: bestiális gyilkosság az erdőszélen, az áldozat gyerek, az elkövető pedig, legalábbis első látásra, a tisztes tanárember (Jason Bateman). Második blikkre is csakis ő tehette, csakhogy hasonlóan erős bizonyítékok szólnak amellett is, hogy a gyilkosság elkövetésekor egy másik városban tartózkodott.

Price földközelben a legjobb (rezüméjében ott a Drót, A szerelem tengere, az Aznap éjjel és néhány erős atmoszférájú New York-regény), akkurátus jellem-, helyszín- és atmoszférafestő, aki ismer minden régi trükköt, újakkal meg minek próbálkozni. Ilyen szakmai referenciákkal megteheti, hogy a műfajban megengedett legkisebb sebességnél is lassabban hajtsa a szálakat, és Price nem is siet el semmit, annak bemutatásánál is ráérősen elidőzik, hogy egy kis közösségben kiből mit hoz elő (a gyanúsított családjának azonnali kiközösítését persze) egy ép ésszel nehezen felfogható gyilkosság.

Megkapó komótossággal, a rosszindulatúak szerint öregesen haladunk egy jóízű nyomozás kiteljesedése felé, ahogy Price felhelyezi a táblára a kisebb-nagyobb szereplőket, kiporciózza a háttérsztorikat, az mestermunka. Ha nem a kingi univerzum egyik – a rajongók szerint sem a legsikerültebb – kisvilágában járnánk, egyedül elvihetné a show-t az is, ahogy szomorú és jó zsaruként Ben Mendelsohn epizódról epizódra felelősen összevonja szemöldökét. De elnéznénk még jó sokáig kedvenc zenészünket, az örök másodhegedűs Bill Campet, aki megint olyat tesz, amit Hollywoodban csak kevesen mernek: nem behúzott hassal adja a kisembert. De a pénzt nem a ráérős-pocakos nyomozgatásra adták, hanem Stephen King rémlényére, akit most épp El Cucónak hívnak. Mi tagadás, elég vérszegény teremtés, a szörnysuliban sokszor hallhatta, hogy „El Cuco, fiam, leülhet, hármas!”.

Ahol ennyi minden van egy futottak még ördögre bízva, ott nehéz komolynak maradni, pedig az remekül áll mindenkinek. Ám ahogy kezd kicsúszni a láb alól a biztonságot adó thrillertalaj, úgy kezdődik el a színészi túlélő­show: nagy művészek néznek versenyt aggodalmasan fő- és másodrendű utakon autózva. Mendelsohn elsősége ugyan egyszer sem kerül veszélybe, de Cynthia Erivo Boogeyman-szakértőként bármikor képes felvenni a versenyt két helyszínelés között.

Elérhető az HBO GO-n

 

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?