Tévésorozat

Ördöge van

A kívülálló

  • - köves -
  • 2020. április 19.

Interaktív

Hibrid rezsimnek is beillő sorozatunkban Stephen King felel a nem evilági tartalmakért (és az alapul szolgáló regényért), Richard Price-ra pedig a nagyon is evilági viszonylatok lettek kiszignálva: utóbbiakat hívjuk embereknek.

Jól ismert kisvárosi alakokról van szó a Tesz-Vesz városból: egyszerű, dolgos népek, akik akkor is köztiszteletben állnak, ha épp leülnek, meggyes pitét sütnek, baseballedzést tartanak vagy a rendet felügyelik. Ezen a jó levegőn a sztriptízbáros exbűnözőtől is bármikor vennénk autót, főleg, hogy a kiváló Paddy Considine alakítja.

Rájuk ereszti King az egyik, épp ráérő ördögét: bestiális gyilkosság az erdőszélen, az áldozat gyerek, az elkövető pedig, legalábbis első látásra, a tisztes tanárember (Jason Bateman). Második blikkre is csakis ő tehette, csakhogy hasonlóan erős bizonyítékok szólnak amellett is, hogy a gyilkosság elkövetésekor egy másik városban tartózkodott.

Price földközelben a legjobb (rezüméjében ott a Drót, A szerelem tengere, az Aznap éjjel és néhány erős atmoszférájú New York-regény), akkurátus jellem-, helyszín- és atmoszférafestő, aki ismer minden régi trükköt, újakkal meg minek próbálkozni. Ilyen szakmai referenciákkal megteheti, hogy a műfajban megengedett legkisebb sebességnél is lassabban hajtsa a szálakat, és Price nem is siet el semmit, annak bemutatásánál is ráérősen elidőzik, hogy egy kis közösségben kiből mit hoz elő (a gyanúsított családjának azonnali kiközösítését persze) egy ép ésszel nehezen felfogható gyilkosság.

Megkapó komótossággal, a rosszindulatúak szerint öregesen haladunk egy jóízű nyomozás kiteljesedése felé, ahogy Price felhelyezi a táblára a kisebb-nagyobb szereplőket, kiporciózza a háttérsztorikat, az mestermunka. Ha nem a kingi univerzum egyik – a rajongók szerint sem a legsikerültebb – kisvilágában járnánk, egyedül elvihetné a show-t az is, ahogy szomorú és jó zsaruként Ben Mendelsohn epizódról epizódra felelősen összevonja szemöldökét. De elnéznénk még jó sokáig kedvenc zenészünket, az örök másodhegedűs Bill Campet, aki megint olyat tesz, amit Hollywoodban csak kevesen mernek: nem behúzott hassal adja a kisembert. De a pénzt nem a ráérős-pocakos nyomozgatásra adták, hanem Stephen King rémlényére, akit most épp El Cucónak hívnak. Mi tagadás, elég vérszegény teremtés, a szörnysuliban sokszor hallhatta, hogy „El Cuco, fiam, leülhet, hármas!”.

Ahol ennyi minden van egy futottak még ördögre bízva, ott nehéz komolynak maradni, pedig az remekül áll mindenkinek. Ám ahogy kezd kicsúszni a láb alól a biztonságot adó thrillertalaj, úgy kezdődik el a színészi túlélő­show: nagy művészek néznek versenyt aggodalmasan fő- és másodrendű utakon autózva. Mendelsohn elsősége ugyan egyszer sem kerül veszélybe, de Cynthia Erivo Boogeyman-szakértőként bármikor képes felvenni a versenyt két helyszínelés között.

Elérhető az HBO GO-n

 

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.