Tévésorozat

Ördöge van

A kívülálló

  • - köves -
  • 2020. április 19.

Interaktív

Hibrid rezsimnek is beillő sorozatunkban Stephen King felel a nem evilági tartalmakért (és az alapul szolgáló regényért), Richard Price-ra pedig a nagyon is evilági viszonylatok lettek kiszignálva: utóbbiakat hívjuk embereknek.

Jól ismert kisvárosi alakokról van szó a Tesz-Vesz városból: egyszerű, dolgos népek, akik akkor is köztiszteletben állnak, ha épp leülnek, meggyes pitét sütnek, baseballedzést tartanak vagy a rendet felügyelik. Ezen a jó levegőn a sztriptízbáros exbűnözőtől is bármikor vennénk autót, főleg, hogy a kiváló Paddy Considine alakítja.

Rájuk ereszti King az egyik, épp ráérő ördögét: bestiális gyilkosság az erdőszélen, az áldozat gyerek, az elkövető pedig, legalábbis első látásra, a tisztes tanárember (Jason Bateman). Második blikkre is csakis ő tehette, csakhogy hasonlóan erős bizonyítékok szólnak amellett is, hogy a gyilkosság elkövetésekor egy másik városban tartózkodott.

Price földközelben a legjobb (rezüméjében ott a Drót, A szerelem tengere, az Aznap éjjel és néhány erős atmoszférájú New York-regény), akkurátus jellem-, helyszín- és atmoszférafestő, aki ismer minden régi trükköt, újakkal meg minek próbálkozni. Ilyen szakmai referenciákkal megteheti, hogy a műfajban megengedett legkisebb sebességnél is lassabban hajtsa a szálakat, és Price nem is siet el semmit, annak bemutatásánál is ráérősen elidőzik, hogy egy kis közösségben kiből mit hoz elő (a gyanúsított családjának azonnali kiközösítését persze) egy ép ésszel nehezen felfogható gyilkosság.

Megkapó komótossággal, a rosszindulatúak szerint öregesen haladunk egy jóízű nyomozás kiteljesedése felé, ahogy Price felhelyezi a táblára a kisebb-nagyobb szereplőket, kiporciózza a háttérsztorikat, az mestermunka. Ha nem a kingi univerzum egyik – a rajongók szerint sem a legsikerültebb – kisvilágában járnánk, egyedül elvihetné a show-t az is, ahogy szomorú és jó zsaruként Ben Mendelsohn epizódról epizódra felelősen összevonja szemöldökét. De elnéznénk még jó sokáig kedvenc zenészünket, az örök másodhegedűs Bill Campet, aki megint olyat tesz, amit Hollywoodban csak kevesen mernek: nem behúzott hassal adja a kisembert. De a pénzt nem a ráérős-pocakos nyomozgatásra adták, hanem Stephen King rémlényére, akit most épp El Cucónak hívnak. Mi tagadás, elég vérszegény teremtés, a szörnysuliban sokszor hallhatta, hogy „El Cuco, fiam, leülhet, hármas!”.

Ahol ennyi minden van egy futottak még ördögre bízva, ott nehéz komolynak maradni, pedig az remekül áll mindenkinek. Ám ahogy kezd kicsúszni a láb alól a biztonságot adó thrillertalaj, úgy kezdődik el a színészi túlélő­show: nagy művészek néznek versenyt aggodalmasan fő- és másodrendű utakon autózva. Mendelsohn elsősége ugyan egyszer sem kerül veszélybe, de Cynthia Erivo Boogeyman-szakértőként bármikor képes felvenni a versenyt két helyszínelés között.

Elérhető az HBO GO-n

 

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.