Film

Viccnek durva

Todd Phillips: Joker

  • - köves -
  • 2019. november 10.

Mikrofilm

Batman legfőbb ellenlábasával az a baj, hogy túlságosan is telitalálat a figura. A csapzott, zöld haj remekül harmonizál a gondosan elmázolt, vörös vigyorral, a vad lilától a megengedő pirosig terjedő öltönyök pedig pöpecül mutatnak a krétánál is fehérebb arcszínnel kiegészülve. Szóval Joker puszta megjelenése már félsiker. Ám ahogy a nagy író figyelmeztet rá: mindez nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.

Ilyen könnyelműség szerelembe esni az ötlettel, hogy Joker is emberként kezdte, esendő lény volt, egy közülünk – folytassuk? Todd Phillips, a Másnaposok-komédiák komolyra váltó rendezője folytatja: az ember, aki a film végén a képregények kifejlett Jokere lesz, itt lakik a folyosó végi bérleményben, de micsoda folyosó ez, és micsoda bérlemény! Rohad minden, a lakás, az utca, a város, a világ, közelebbről a New Yorkot behelyettesítő Gotham, ahol annyira rossz a helyzet, hogy a szemétszállítók feladták a harcot, a kisebb patkányok pedig vidékre költöztek, félvén az óriáspéldányoktól. Ja, igen, és ember embernek farkasa: a jövendőbeli Batman apukája épp a lázári elvek szerint – akinek nincs semmije, az annyit is ér – készül a polgármester-választásra. Örömmel elnéznénk Joker eredettörténetét Budapesten kibomlani, bár itt csak kispályás bohóc lehetne, Gothamet viszont, ezt minden elsős Batman szakos vágja, ronda anarchiába fogja taszítani. Ám hátravan még a pszichológiai megalapozottság és a társadalmi beágyazás, vagyis majdnem az egész film: Joaquin Phoenix mesteri alakításában megtekinthetjük, hogyan válik gyilkos ámokfutóvá a kényszeresen hahotázó férfi a szomszédból, aki mentális problémáira hét különféle gyógyszert szed, és akibe beletöröli a lábát boldog-boldogtalan.

Sokszor bizonyítást nyert már, hogy Phoenix nagy művésze az egzaltáltság árnyalatainak, olyan virtuózan játszik, hogy fel sem tűnik, milyen kiszámítottan adagolja Phillips forgatókönyve a főhősre mért megaláztatásokat. Távolról sem érdektelen, de kicsit erőltetett a menet, persze valahogy el kell jutni a jokerségig, Phoenix sem nyomhatja végig kisemberként, hiszen akkor oda lenne a fő attrakció. A színészi mesterkurzus és a hangulatos lepusztultság együttes hatása persze nem lebecsülendő, és a komolyság látszatát erősíti minden olyan felszólalás, mely incelt feltételez a bohócmaszk mögött. Ez is egy olvasat, ahogy az is, hogy Todd Phillips nemcsak rabja a Taxisofőrnek, de ezúttal kedvére idézget is, és Robert De Niro leszerződtetésére is volt pénze.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.