Film

Viccnek durva

Todd Phillips: Joker

  • - köves -
  • 2019. november 10.

Mikrofilm

Batman legfőbb ellenlábasával az a baj, hogy túlságosan is telitalálat a figura. A csapzott, zöld haj remekül harmonizál a gondosan elmázolt, vörös vigyorral, a vad lilától a megengedő pirosig terjedő öltönyök pedig pöpecül mutatnak a krétánál is fehérebb arcszínnel kiegészülve. Szóval Joker puszta megjelenése már félsiker. Ám ahogy a nagy író figyelmeztet rá: mindez nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.

Ilyen könnyelműség szerelembe esni az ötlettel, hogy Joker is emberként kezdte, esendő lény volt, egy közülünk – folytassuk? Todd Phillips, a Másnaposok-komédiák komolyra váltó rendezője folytatja: az ember, aki a film végén a képregények kifejlett Jokere lesz, itt lakik a folyosó végi bérleményben, de micsoda folyosó ez, és micsoda bérlemény! Rohad minden, a lakás, az utca, a város, a világ, közelebbről a New Yorkot behelyettesítő Gotham, ahol annyira rossz a helyzet, hogy a szemétszállítók feladták a harcot, a kisebb patkányok pedig vidékre költöztek, félvén az óriáspéldányoktól. Ja, igen, és ember embernek farkasa: a jövendőbeli Batman apukája épp a lázári elvek szerint – akinek nincs semmije, az annyit is ér – készül a polgármester-választásra. Örömmel elnéznénk Joker eredettörténetét Budapesten kibomlani, bár itt csak kispályás bohóc lehetne, Gothamet viszont, ezt minden elsős Batman szakos vágja, ronda anarchiába fogja taszítani. Ám hátravan még a pszichológiai megalapozottság és a társadalmi beágyazás, vagyis majdnem az egész film: Joaquin Phoenix mesteri alakításában megtekinthetjük, hogyan válik gyilkos ámokfutóvá a kényszeresen hahotázó férfi a szomszédból, aki mentális problémáira hét különféle gyógyszert szed, és akibe beletöröli a lábát boldog-boldogtalan.

Sokszor bizonyítást nyert már, hogy Phoenix nagy művésze az egzaltáltság árnyalatainak, olyan virtuózan játszik, hogy fel sem tűnik, milyen kiszámítottan adagolja Phillips forgatókönyve a főhősre mért megaláztatásokat. Távolról sem érdektelen, de kicsit erőltetett a menet, persze valahogy el kell jutni a jokerségig, Phoenix sem nyomhatja végig kisemberként, hiszen akkor oda lenne a fő attrakció. A színészi mesterkurzus és a hangulatos lepusztultság együttes hatása persze nem lebecsülendő, és a komolyság látszatát erősíti minden olyan felszólalás, mely incelt feltételez a bohócmaszk mögött. Ez is egy olvasat, ahogy az is, hogy Todd Phillips nemcsak rabja a Taxisofőrnek, de ezúttal kedvére idézget is, és Robert De Niro leszerződtetésére is volt pénze.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.