Film

Viccnek durva

Todd Phillips: Joker

  • - köves -
  • 2019. november 10.

Mikrofilm

Batman legfőbb ellenlábasával az a baj, hogy túlságosan is telitalálat a figura. A csapzott, zöld haj remekül harmonizál a gondosan elmázolt, vörös vigyorral, a vad lilától a megengedő pirosig terjedő öltönyök pedig pöpecül mutatnak a krétánál is fehérebb arcszínnel kiegészülve. Szóval Joker puszta megjelenése már félsiker. Ám ahogy a nagy író figyelmeztet rá: mindez nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson.

Ilyen könnyelműség szerelembe esni az ötlettel, hogy Joker is emberként kezdte, esendő lény volt, egy közülünk – folytassuk? Todd Phillips, a Másnaposok-komédiák komolyra váltó rendezője folytatja: az ember, aki a film végén a képregények kifejlett Jokere lesz, itt lakik a folyosó végi bérleményben, de micsoda folyosó ez, és micsoda bérlemény! Rohad minden, a lakás, az utca, a város, a világ, közelebbről a New Yorkot behelyettesítő Gotham, ahol annyira rossz a helyzet, hogy a szemétszállítók feladták a harcot, a kisebb patkányok pedig vidékre költöztek, félvén az óriáspéldányoktól. Ja, igen, és ember embernek farkasa: a jövendőbeli Batman apukája épp a lázári elvek szerint – akinek nincs semmije, az annyit is ér – készül a polgármester-választásra. Örömmel elnéznénk Joker eredettörténetét Budapesten kibomlani, bár itt csak kispályás bohóc lehetne, Gothamet viszont, ezt minden elsős Batman szakos vágja, ronda anarchiába fogja taszítani. Ám hátravan még a pszichológiai megalapozottság és a társadalmi beágyazás, vagyis majdnem az egész film: Joaquin Phoenix mesteri alakításában megtekinthetjük, hogyan válik gyilkos ámokfutóvá a kényszeresen hahotázó férfi a szomszédból, aki mentális problémáira hét különféle gyógyszert szed, és akibe beletöröli a lábát boldog-boldogtalan.

Sokszor bizonyítást nyert már, hogy Phoenix nagy művésze az egzaltáltság árnyalatainak, olyan virtuózan játszik, hogy fel sem tűnik, milyen kiszámítottan adagolja Phillips forgatókönyve a főhősre mért megaláztatásokat. Távolról sem érdektelen, de kicsit erőltetett a menet, persze valahogy el kell jutni a jokerségig, Phoenix sem nyomhatja végig kisemberként, hiszen akkor oda lenne a fő attrakció. A színészi mesterkurzus és a hangulatos lepusztultság együttes hatása persze nem lebecsülendő, és a komolyság látszatát erősíti minden olyan felszólalás, mely incelt feltételez a bohócmaszk mögött. Ez is egy olvasat, ahogy az is, hogy Todd Phillips nemcsak rabja a Taxisofőrnek, de ezúttal kedvére idézget is, és Robert De Niro leszerződtetésére is volt pénze.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.