- ts -

  • - ts -

- ts - cikkei

Bábfilm - A székláb - Jirí Barta: A padláson

  • - ts -
Kedves nézőink, most egy legenda érkezik! Örömünk ugyan ezúttal sem lesz felhőtlen, de a találkozás akkor is megér minden pénzt. Kezdjük felrúgva az illemet: Jirí Barta alig múlt hatvan, mégis olyan ismerkedési est lesz ez, mintha Pelével a New York Cosmos színeiben lett volna szerencsénk először találkozni.

film - A GAMMA-SUGARAK HATÁSA A SZÁZSZORSZÉPEKRE

  • - ts -
A történet nem ismeretlen, Paul Zindel hatvanas évek közepén kelt színjátékát magyar színházak is előveszik időnként, a maga idejében pedig az Off-Broadwayn volt nagy siker. Az 1972-es moziváltozat sem idegen, hiszen a hetvennégyes Mikulás meghozta a pesti mozikba is. A Gamma-sugarak emlékezetesen "családi film", a szó minden lehetséges értelmében, melyek közül a kevésbé érdekes, de aligha elhagyható, hogy a rendező (Paul Newman) a mű döntő szerepeit feleségére és lányára bízta.

tévésorozat - SPARTACUS - VÉR ÉS HOMOK

  • - ts -
Van egy megkerülhetetlen alaphelyzet, mégpedig az, ha az HBO egy újabb ókori sorozattal jön ki, az akkor is figyelmet érdemel - már csak a nagy előd, a tévészériák mindenkori top 10-ének biztos tagja, a Róma miatt is -, ha az alkotói műtörténeti előzményként nem csak a mondott mesterművet emlegetik, de nagy büszkén a moziban futott 300-at is, illetve - és most fogja be mindenki az orrát - a Xena (A harcos hercegnő, huh!) című, rendszeresen visszatérő rémálmot is. Ráadásul a Xenát alakító művésznő már a sorozat elején személyesen is megjelenik, egy éppenséggel a Rómából átléptetett (a férjét nagyravágyásával programozó) aszszonytípus megtestesítőjeként - erőtlen, persze, de kétségkívül nem ő okozza a mű bajait.

Csehország választott - Altneu parlament

  • - ts -
A rendszerváltozás utáni cseh politikai élet eddig sem szűkölködött a furcsaságokban, ám ez a mostani bajnoknak tűnik köztük is. Jóformán az urnazárás másnapján bizonyossá lett ugyanis, hogy az a párt alakíthat kormányt, amelyik a legnagyobb veszteségeket szenvedte el a választásokon. Nota bene, húsz éve az övék lesz az első megnyugtató képviselőházi többség...

Film - Fehér ember menni... - Paul Greengrass: Zöld zóna

  • - ts -
A hetvenes évek legvége volt a nagy idő a háborús filmek történetében: meghalt John Wayne, s elkészült A szarvasvadász meg az Apokalipszis most. Egy korszak - a gáncs nélküli, derék, bár kissé túlkorosnak ható, világszabadságért az ellen vérét bőven ontó hérosz, a "zöldsapkás" korszaka - lezárult, s helyére beszüremkedtek a szerencsétlen kisemberek és vérengző elmebetegek takarásában az ilyen-olyan (amerikai) hátsó szándékok.

Film - Az egyik szív, a másik lélek - Corneliu Porumboiu: Rendészet, nyelvészet

  • - ts -
Hogy a hosszú beállítások és a sok duma alkalmazása a 21. században mennyire számít innovatív filmkészítési metódusnak, arról lehet persze szépeket mondani, de vitatkozni teljesen felesleges. Így van ez még az olyan bensőséges lelkiismereti drámák esetében is, mint Corneliu Porumboiu (vele készült interjúnk Nagy szó! címmel a május 13-i lapszámban) rendőri története, melyben a kis rendőr kis napjai kerülnek terítékre, hogy tudniillik neki sem könnyű.

DENIS JOHNSON: MINDENKI MARAD!

  • - ts -
Lőbörleszk vagy valami ilyesmi a műfaj, ami akár érdekes is lehetne, pláne lehetett volna a múlt században. Szigorú szabályok szerint működő spektákulum ez, például kizárólag elmegyenge szereplők felléptetését írja elő.

Film - Maradjatok gyerekek! - Scott Hicks: Anyátlanok - Életed nagy kalandja felnőtté válni

  • - ts -
Ausztrália kétségkívül szép ország, bizonyára ezért van olyan messzire. Kenguruk lakják temérdek lélekszámban, nagy területeket foglalnak el rajta a gondosan ápolt szőlőbirtokok, mindenhol van körülötte szép homokos, ugyanakkor fövenyes tengerpart is, ráadásul évente nagyszabású teniszversenyt rendeznek Melbourne-ben, az ausztrál nyílt bajnokságot, ami úgynevezett Grand Slam-torna - és a sydneyi operaházat direkt ki is hagytam, bár biztos ki is felejtettem még néhány ezt-azt. Mindennek mozgóképes ábrázolása távolról sem hiábavaló, lásd még Travel Channel (régen az ilyet a mozis zsargon "ibuszos filmnek" nevezte, de az még a háromharmados többség idején volt). S ha önök most azt kérdezik, hogy tényleg ugyanarról a filmről beszélek-e, mint ez a jóképű csávó itt a szomszéd lapon, nos, jogos a kíváncsiságuk. Ám a válasz mégis egyértelmű igen.

Idegen az oldboyok között

  • - ts -
Ha csak annyit súgok meg, hogy a Csillagok háborújának (A birodalom visszavág c. fejezetében elhangzó) kulcsmondata szinte szó szerint megegyezik a Tetro döntő közlésével, nos, a napnál is világosabb, hogy miféle kalandok várnak itt ránk. Erről sajnos többet nem mondhatok, nyilván az önök biztonsága érdekében.

Film - Tóvégi elszámolás - Götz Spielmann: Revans

  • - ts -
A gemütlichkeitnak nyilván már rég annyi, de eddig nem nagyon volt mit a helyére pakolni. A fejlődés viszont feltartóztathatatlan, a kültelki kupleráj Bécsben közel negyed század szívós mozimunkájával lassan, de biztosan küzdötte fel magát világlátásunk egyik útmutatójává. Tudjuk, hogy dagadt és borotválatlan a főnök, hogy erőszakos tahók a kuncsaftok, tudjuk, hogy ukránok a lányok (vagy magyarok, szlovákok, bolgárok, szerbek és valahány nép a naptárban). Tudjuk, hogy innen már nincs hová, ismerjük a színésznőket, akik eljátsszák a szerencsétlen párákat, tudjuk, hogy mindenki meghal már az elején vagy a közepén, a film végét csak a hátramaradottak várhatják ki, mert bele kell mondaniuk a kamerába a másodlagos frissességű és harmadlagos fontosságú (semmire se jó) tanulságot - a könyökünkön jön ki az egész Westbahnhof. Bécs nem a Nyugat, hanem a Pokol kapuja - kelet-európai mozilakóknak fenntartva. S a kelet-európai mozikat már régen mások lakják, mint akik látogatják, nincs is semmi közük egymáshoz, talán kétfajta közös örömük, ha létezik még, sokat mondok. Az egyik nyilván abban áll, hogy én - nyilván, mert heti rendszerességgel leszurkolom a jegyet - még mindig nem vagyok ennyire lent, s abban is van valami megnyugtató, hogy ezúttal nem képességeim, hanem szándékaim híján nem tudok azonosulni a hősökkel. Így lesz például Gryllus Dorkából, a posztszovjet körzetből szalajtott elesett kis cafka gyakorlott megformálójaként földönkívüli, szuperhős és egy személyben a nyolcadik utas. S pontosan annyi közünk is van hozzá - és kizsákmányolóihoz -, mint nevezettekhez. Semmi.

dvd - A FEHÉR LOVAG

  • - ts -
A fantasy lenyomta Ivanhoe-t, semmi kétség: a globális felmelegedés végleg taccsra tette a jégmezők összes megmaradt lovagját. Mindez alkalmasint monetáris okokra vezethető vissza, középkori kalandfilmet forgatni majd' annyiba kerül, mint valami ködös marhaságot mindenféle cifra szerzetekről, hülye nevű, ecsetfülű, nyilazó hermafroditákról, kaporszakállú, csuhás falvédőfigurákig.

Film - Karkulka és a földönkívüliek - Mária Procházková: Nem félünk a farkastól?

  • - ts -
Ha a rendező nem keveri bele a történetébe Piroska és a farkas rémes dolgainak némelyikét, tisztább lenne a képlet: a rémes huszadik század rémes második felének szerencsétlen gyermekeiről hallanánk egy szép (rém)mesét. A gyerekek élete - az esetek döntő többségében, ugye - a szüleik magaviseletének viszonyában, velük kapcsolatban ölti egyetlen dimenzióját, a szülő maga a világmindenség, a közel és a távol. Hősünk, Terezka pláne így van vele, hisz' óvodás még. Nincs is oka panaszra, kellemes körülmények között él Prágában, kedves édesanyja operaénekes, alkalmasint hivatásos anya, a papa tán a repülőtér biztonsági főnöke. Csakhogy visszatér a messzi Japánból anyu régi partnere és szerelme, a jóképű gordonkás, s vele a jó hír: újra együtt koncertezhetnének a távoli Japánban... Terezka érzi, hogy nincs ez rendben így, pláne nem is lesz jó vége - jön a farkas és megesz mindenkit, aki számít; ennél nem talál jobb magyarázatot. De szerencsére itt van Simon, Terezka barátja az oviból, aki tudja, honnan fúj a szél, a földönkívüliek kavartak be, az a minimum, hogy kicserélték anyut egy E. T.-re.

Kövess minket: