film - PAUL

  • - ts -
  • 2011. május 12.

Zene

Két brit sci-fi rajongó (író+illusztrátora) járja le az ufó-történelem állomásait Amerikában (51-es körzet, Roswell stb.). Az egyik fordulóban belebotlanak Paulba, az űrlénybe, aki 60 éve ragadt itt (lezuhant a gépe, és eltrafálta egy kislány Paul nevű kutyáját).
Nem sokkal a megérkezése után a kormány kezére került; eddig mindenfélére használták, például konzultált Spielberggel az E.T. készítésekor, és ő találta ki Mulder ügynököt, de most már nincs rá szükség, úgyhogy ölnék megfele, és kísérleteznének az agyával, hogy rájöjjenek természetfeletti képességeinek titkára (láthatatlanná tud válni, be tud hatolni az ember agyába, gyógyít, sőt fel is támaszt).

Nos, ez a derék Paul megkéri a briteket, hogy segítsenek hazajutni. Csakhogy nyomukban a kormány képviselője, Zoil ügynök. És így tovább, kalandról kalandra, mígnem... - ellenben a történet eddig is teljesen lényegtelen volt. S eztán is arra megy ki a játék, hogy minél több (kult)filmre utaljanak a szerzők (ez mellesleg a Simon Pegg - Nick Frost alkotópáros védjegye, akik most főszereplőként és íróként is köztünk vannak). Előkerül az összes fontosabb földönkívülis film (Star Wars, E.T., Alien, Harmadik típusú találkozások, Star Trek stb.), de az Indiana Jones, a Szelíd motorosok, a Vissza a jövőbe, a Titanic, sőt valószínűleg még egy csomó más is, amit nem ismerek.

A legviccesebb utalás talán maga Zoil ügynök, akinek teljes neve Lorenzo Zoil - a többit találják ki.

A végére maradt persze a csattanó: mindennek ellenére a Paul egy kifejezetten szórakoztató vígjáték, nem csak mozibuziknak.

Az UIP-Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.