film - PAUL

  • - ts -
  • 2011. május 12.

Zene

Két brit sci-fi rajongó (író+illusztrátora) járja le az ufó-történelem állomásait Amerikában (51-es körzet, Roswell stb.). Az egyik fordulóban belebotlanak Paulba, az űrlénybe, aki 60 éve ragadt itt (lezuhant a gépe, és eltrafálta egy kislány Paul nevű kutyáját).
Nem sokkal a megérkezése után a kormány kezére került; eddig mindenfélére használták, például konzultált Spielberggel az E.T. készítésekor, és ő találta ki Mulder ügynököt, de most már nincs rá szükség, úgyhogy ölnék megfele, és kísérleteznének az agyával, hogy rájöjjenek természetfeletti képességeinek titkára (láthatatlanná tud válni, be tud hatolni az ember agyába, gyógyít, sőt fel is támaszt).

Nos, ez a derék Paul megkéri a briteket, hogy segítsenek hazajutni. Csakhogy nyomukban a kormány képviselője, Zoil ügynök. És így tovább, kalandról kalandra, mígnem... - ellenben a történet eddig is teljesen lényegtelen volt. S eztán is arra megy ki a játék, hogy minél több (kult)filmre utaljanak a szerzők (ez mellesleg a Simon Pegg - Nick Frost alkotópáros védjegye, akik most főszereplőként és íróként is köztünk vannak). Előkerül az összes fontosabb földönkívülis film (Star Wars, E.T., Alien, Harmadik típusú találkozások, Star Trek stb.), de az Indiana Jones, a Szelíd motorosok, a Vissza a jövőbe, a Titanic, sőt valószínűleg még egy csomó más is, amit nem ismerek.

A legviccesebb utalás talán maga Zoil ügynök, akinek teljes neve Lorenzo Zoil - a többit találják ki.

A végére maradt persze a csattanó: mindennek ellenére a Paul egy kifejezetten szórakoztató vígjáték, nem csak mozibuziknak.

Az UIP-Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.