film - AZ IGAZSÁG ÁRA

  • - ts -
  • 2011. június 9.

Zene

Mick Hallerről nemhiába neveztek el utcát a Ferencvárosban: fiatal kora ellenére sikeres, hovatovább hírhedt ügyvéd (apja is az volt, lehet, hogy róla nevezték el az utcát), aki napjai nagy részét Lincolnja hátsó ülésén ücsörögve tölti (innen az eredeti cím, nem mintha a magyar változat ne lenne legalább ennyire beszédes). Mindeközben Earl, a színes bőrű sofőr furikázza őt állomásról állomásra.
Mick Hallerrõl nemhiába neveztek el utcát a Ferencvárosban: fiatal kora ellenére sikeres, hovatovább hírhedt ügyvéd (apja is az volt, lehet, hogy róla nevezték el az utcát), aki napjai nagy részét Lincolnja hátsó ülésén ücsörögve tölti (innen az eredeti cím, nem mintha a magyar változat ne lenne legalább ennyire beszédes). Mindeközben Earl, a színes bõrû sofõr furikázza õt állomásról állomásra. Micknek van egy kislánya is Maggie-tõl (khm, OMT, az Oscar-díjas Marisa Tomei), akivel azért nem sikerült huzamosabban együtt maradniuk, mert míg a nõ ügyész és minél több bûnözõt igyekszik rács mögé juttatni, addig Mick ugye ennek pontosan az ellenkezõjén fárad. De azért még jóban vannak, egy estét el is töltenek az orrunk elõtt.

A nagy kavarás akkor kezdõdik, amikor az egyik kollégája, Val szól Micknek, hogy átirányított hozzá egy csákeszt, akit - állítólag ártatlanul - azzal vádolnak, hogy brutálisan megvert egy fiatal lányt; egész pontosan nemi erõszakra és gyilkosságra tett kísérletet, de csak néhány pofon jött össze. Louis, a vádlott váltig állítja, hogy ez nem igaz, õt csak felültették. A többit sajnos nem árulhatjuk el, attól tartok, így is eléggé igénybe vettük kedves olvasóink türelmét. Amit viszont ezután kényszerülünk mondani, nos, nem feltétlenül következik a fentiekbõl.

Az a helyzet, hogy a Matthew McCaunaghey ügyeiben illetékes stáb egy minden különösebb erõfeszítés nélkül végignézhetõ, s helyenként kifejezetten szórakoztató mozit hozott össze a tizenkettõ egy tucat kategóriában - ott pedig nem is olyan könnyû az ilyesmi.

A Pro Video bemutatója

***

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.