DVD

Lev Tolsztoj: Éjszakai nap

  • - ts -
  • 2011. november 3.

Film

Az író neve természetesen nem része az eredeti címnek, csak a kiadó nem bízott a Taviani testvérek mai PR-jában; hisz az art tékák közönségén kívül aligha keresi ma bárki a társaságukat. Ugyanakkor Tolsztoj neve sem az a kimondott húzónév a Véres kés2 és az Ali Böbe és a negyven medencetisztító című filmek polcán. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy olyan helyek, mint "art téka" nem is léteznek a mai Magyarországon, legfeljebb kölcsönzők, ahol bizonyos artfilmek is elérhetők, hát, borítékolható a rétegérdeklődés. Mindig is így volt, pedig a veterán (manapság a nyolcvanat környező) toszkánai páros a hetvenes-nyolcvanas években a hazai mozik kapós kedvencének számított, méltán. A szocialista forgalmazás nagy figyelmet fordított ugyanis a világ haladó, baloldali filmeseinek munkásságára. Olaszországgal külön szerencsénk volt, ott - jó okkal - majd' minden filmművész baloldalinak számított (leszámítva Zeffirellit). Ilyenformán az aranypálmás Apámuram, az Allonsanfan, A rét, az amerikaiakkal készített Jó reggelt, Babylonia! alkotta láncot éppenséggel ez az 1990-ben készült film (és a rendszerváltás) akasztotta meg. De kár volt húsz évig várni: ennek a műnek, hiába Julian Sands, Charlotte Gainsburg kiváló játéka, de akár Nasstassja Kinski villámcsapásszerű jelenléte, egészen más a dramaturgiája, a tér- és időszemlélete, mint a ma használatos. Hiába a festői olasz táj képei, át kell állítanunk magunkon valamit ahhoz, hogy kiderítsük, mit is akartak Tavianiék a hazai pályára csalt orosztól. Az ördög tudja, hogy ez kinek éri meg.

Forgalmazza az Etalon Film


Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)