Az író neve természetesen nem része az eredeti címnek, csak a kiadó nem bízott a Taviani testvérek mai PR-jában; hisz az art tékák közönségén kívül aligha keresi ma bárki a társaságukat. Ugyanakkor Tolsztoj neve sem az a kimondott húzónév a Véres kés2 és az Ali Böbe és a negyven medencetisztító című filmek polcán. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy olyan helyek, mint "art téka" nem is léteznek a mai Magyarországon, legfeljebb kölcsönzők, ahol bizonyos artfilmek is elérhetők, hát, borítékolható a rétegérdeklődés. Mindig is így volt, pedig a veterán (manapság a nyolcvanat környező) toszkánai páros a hetvenes-nyolcvanas években a hazai mozik kapós kedvencének számított, méltán. A szocialista forgalmazás nagy figyelmet fordított ugyanis a világ haladó, baloldali filmeseinek munkásságára. Olaszországgal külön szerencsénk volt, ott - jó okkal - majd' minden filmművész baloldalinak számított (leszámítva Zeffirellit). Ilyenformán az aranypálmás Apámuram, az Allonsanfan, A rét, az amerikaiakkal készített Jó reggelt, Babylonia! alkotta láncot éppenséggel ez az 1990-ben készült film (és a rendszerváltás) akasztotta meg. De kár volt húsz évig várni: ennek a műnek, hiába Julian Sands, Charlotte Gainsburg kiváló játéka, de akár Nasstassja Kinski villámcsapásszerű jelenléte, egészen más a dramaturgiája, a tér- és időszemlélete, mint a ma használatos. Hiába a festői olasz táj képei, át kell állítanunk magunkon valamit ahhoz, hogy kiderítsük, mit is akartak Tavianiék a hazai pályára csalt orosztól. Az ördög tudja, hogy ez kinek éri meg.
Forgalmazza az Etalon Film
