Csöbörből vödörbe - Jon Favreau: Cowboyok és űrlények

  • - ts -
  • 2011. augusztus 25.

Film

Van a populációnak úgy eladói, mint vásárlói szinten egy bőséges halmaza (utóbbiak tömeges léte távolról sem független az előbbiek praxisától), kik szerint a mozit a fehér telefonos vígjátékok miatt találták ki, a szélesvásznú, manapság inkább nagy képernyősnek mondható mozit pedig az olyan filmekért, mint a Godzilla Mechagodzilla ellen, Zombik a marslakók ellen, Az élőhalottak a vámpírok ellen s a többi. Ilyenformán két dolgot nem értünk.

1. Miért csak most?

2. Miért nincs benne a címében, hogy "ellen"?

Minden más teljesen jogos és helyénvaló ebben a Steven Spielberg köreiből származó műalkotásban - rendezte fent nevezett, Ed Wood rég halott, tehát nem ért rá. Tavaszi interjúnkban ("Imádom Benny Hillt", Magyar Narancs, 2011. március 24.) a főszereplő, Harrison Ford így fogalmazott: "olyasféle film lesz ez, amit az emberek szívesen megnéznek manapság" - süket (és vak is), aki nem hallja ki belőle az iróniát, a művész, aki Tarkovszkijjal kel és fekszik is, odaböki, hogy a többiek micsoda marhaságokra gerjednek. Ugyanakkor nem téved, nyilván sokan fogják megnézni ezt a filmet, mi is csak ajánlani tudjuk. Virtigli cowboyok gyepálnak benne virtigli űrlényeket, mi kéne még?

Csakhogy ilyenformán nem az a kérdés, hogy jó film-e ez, hisz annak ellenére, hogy az "ellent" kihagyták a címből, mindenki tudja, még az óvodások is, hogy mire váltanak jegyet: Ed Wood visszatérésére, ami egyfelől jócskán esedékes, másfelől éppoly adekvát jelen formájában, mint volt anno (1994-ben) Tim Burton elővezetésében. És nem is az a kérdés, hogy Spielbergék gondolnak-e valamit arról, amit most ily nagy rössel előrángattak. Nem gondolnak egyébként semmit, de úgy tudják, hogy ami valamikor működött a moziban, az működhet most is - pláne, ha rendesen, pénzt, fáradságot nem kímélve csinálják. Ebben pedig nyilván nem tévednek, hisz ezen az - alig is álcázott - kínálati piacon ez az axióma. Vagyis, ha mégis gondoltak volna, vannak annyira profik, hogy elhallgatták - jól tették (volna). Beérték a bőven mért kikacsingatásokkal, amiket már megszokhattunk (miként Harrison Fordot, bár nem könnyű) Spielberg Indiana Jones-os dolgaiból - itt speciel újra felmondhatnánk az egyszer már bevált mozidolgokról szóló mesketét megint, de épp most hagytuk abba.

Mondjuk inkább (nyugodtan és dicsérőleg), hogy a Cowboyok és űrlények nem veszi komolyan magát, és ezt nem is titkolja, bár evvel csak magunkat mentettük fel, sugallván, hogy együtt röhögtünk az alkotókkal - nem csak ők rajtunk.

De nézhetjük az első kérdésünkre adható egyetlen válasz szomorkásabb fényében is a dolgot. Miért nem keltek fel eddig a cowboyok az űrlények ellen? Leginkább azért, mert a cowboyok és a zombik, vérfarkasok, vámpírok meg a többi hülye közé nem tett egyenlőséget a mozi - azon a vérforralóan hamis alapon, hogy cowboyok léteztek, zombik pedig soha. Most végre kinn az egyenlőségjel, de egy mítosszal kevesebb, brühühü. Viszont ünnepelhetjük a tabudöntögető Spielberg-csoportot, helyreraktak valamit. Csak nem már megint nevetve szabadul (dettó kínálati alapú) múltjától az emberiség? De. És? Tán jobb lesz (tőle a mozi)?

Összegezve mindezt a napnál is világosabb: a Cowboyok és űrlények egy lendületesen előadott, teljesen szórakoztató marhaság.

A UIP-Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.