B. I.

Volt kormányzó párt alelnöke, saját képére formált parlamenti párt elnöke, kormánypárti és ellenzéki országgyűlési képviselő, de politikus soha nem volt. Pusztán publicisztikája és - kisebb részben - szónoklatai révén vált olykor "tényezővé".

A cím némileg félrevezető: bár a londoni Chelsea-nek és a donyecki Sahtyarnak egyaránt orosz milliárdos a tulajdonosa, minden másban sántít az analógia.

Az ifjú és bohó Johann Wolfgang von Goethe ("Goe-the!, o-e-vel" - ahogyan többször is figyelmezteti hősünk a partnereit, innen a cím is, ami, felteszem, egy vicces húzás) 1772 telén Strassburg utcáin lohol, sárban, gágogó libacsapatba ütközve, ügyesen kikerül egy épp kiöntött vödörnyi trutyit. Ismerős képek, ugye? Nem véletlenül, hiszen Philipp Stölzl 2010-es filmje a német filmgyártás válasza a Szerelmes Shakespeare-re - és minden ízében az.

"Nem okos világ ez a mai. De hát iszen a tegnapi se volt okos.

A kétrészesre tervezett mű tere és ideje az angol történelmi regények kedvelt időszaka, a Tudorok Angliája, s központi alakja a kor egyik legnagyobb hatású politikusa, Thomas Cromwell, VIII. Henrik főminisztere.

Eljut-e Angliából a százezer ezüstmárka váltságdíj Trifels várába, ahol Oroszlánszívű Richárdot tartja fogva a német-római császár és a hasonlóan kapzsi V. Lipót osztrák herceg? Mivel a hatalmas vagyonra Richárd öccse, Földnélküli János is rá akarja tenni a kezét, a király kiszabadulására természetesen esély sem volna, ha három tizenéves gyerek (egy kislány, két kisfiú) és egy különös núbiai macska nem tenne keresztbe a gazoknak.

A vallástörténész Monaldi és a zenetörténész Sorti 2002-ben kezdte publikálni hétkötetesre tervezett regényfolyamát - különösebb feltűnés nélkül. A kiadóváltás, pontosabban az azután indított marketinghadjárat aztán ismertté tette a szerzőházaspárt.

Aprólékosan kimunkált, szórakoztató munka kisebb-nagyobb hibákkal - röviden így értékelhetnénk a hazájában népszerű svéd írónő krimijét. A két szálon futó (és természetesen egymást keresztező, majd egybefonódó) történet gyengébbik vonala a sorozatgyilkos fiatalember sztorija, mindenekelőtt a némileg hatásvadász - és ami bosszantóbb: az előre látható - végkifejlet miatt.

A Kossuth Kiadó és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum közös vállalkozásában megjelent Magyarország az első világháborúban című kötet nemcsak tartalmában nívós, de megjelenésében is figyelemre méltó.

Eltekintve attól, hogy a címben beharangozott titkok egyáltalán nem titkok, hanem - köszönhetően a történettudománynak - közismert dolgok, vagy éppen megcáfolt tévhitek, az angol író könnyed, szórakoztató összefoglalója igyekszik nem elrugaszkodni a tényektől. Habarodott, örökletes elmebajban szenvedő, kéj- és pénzsóvár, tömeggyilkos vagy egyszerűen csak velejükig gonosz uralkodók és rokonaik sorjáznak a Valois-któl a Habsburgokon és Hohenzollerneken át Báthory Erzsébetig vagy a svéd Krisztina királynőig.

Egy krimiben vagy semmi nem az, aminek látszik, vagy minden pontosan az, aminek már elsőre is tűnik - hogy Camilla Läckberg melyik utat választotta, el nem árulom. Legyen elég annyi, hogy csak a műfaji elvárásoknak megfelelő számú csavar után kerülnek a helyükre a dolgok. A svéd szerző második művében (az első is olvasható magyarul, Jéghercegnő címen) jelenbeli és húsz évvel korábbi gyilkosságok ügyei keverednek, s a nyomozók bármelyik irányba indulnak is, előbb-utóbb a kisváros egyik fura famíliájába ütköznek.