Mantel ambíciója mégsem pusztán egy pontos és hiteles életrajz prezentálása: õt is, mint oly sok kollégáját, a XVI. század Angliájának összetettsége izgatja, amelyben egyszerre van jelen racionalitás és fanatizmus, a joguralomra és a korlátlan egyeduralomra törekvés, a káosz és a rend, a pillanatok alatti szédítõ fölemelkedés és bukás lehetõsége. A mindent átjáró bizonytalanság érzetét kihagyásos technikája is erõsíti: noha az egyes nagy fejezetek kronologikusan követik egymást, a történetvezetés mégsem lineáris, nemegyszer egy-egy mondaton belül is nagy idõ- vagy térbeli ugrások vannak; és a regény folyamán az összkép bár mind teljesebbnek tûnik, sohasem áll össze. Miközben hõsei (Cromwell, Wolsey, Morus, megannyi tragikus történelmi alak) a formálódó nagyhatalom sorsát befolyásoló döntéseket hoznak, mindvégig tisztában vannak azzal, hogy egyforma eséllyel számíthatnak sikerre és vérpadra. "A tények hiánya a legrémítõbb: az üres tér, melybe mások a félelmeiket, képzelgéseiket, vágyaikat töltik" - Cromwell fölismerése aligha korhoz kötött; de hogy Mantel képes-e ennek az életérzésnek a jó színvonalú mûvészi ábrázolására, arról a Farkasbõrben nem gyõzött meg végérvényesen. A kísérlet mindenesetre biztató, ám okosabbak ebben csak a befejezõ rész után leszünk.
Fordította: Megyeri Andrea. Cartaphilus, 2010, 588 oldal, 3490 Ft
****
