Könyv

Füstbomba

Rita Monaldi és Francesco Sorti három regénye

  • B. I.
  • 2011. április 7.

Könyv

A vallástörténész Monaldi és a zenetörténész Sorti 2002-ben kezdte publikálni hétkötetesre tervezett regényfolyamát - különösebb feltűnés nélkül. A kiadóváltás, pontosabban az azután indított marketinghadjárat aztán ismertté tette a szerzőházaspárt.

A vallástörténész Monaldi és a zenetörténész Sorti 2002-ben kezdte publikálni hétkötetesre tervezett regényfolyamát - különösebb feltűnés nélkül. A kiadóváltás, pontosabban az azután indított marketinghadjárat aztán ismertté tette a szerzőházaspárt: ők lettek a Vatikán üldözöttei, akiknek az európai történelmet alapjaiban átíró kutatásait hovatovább már nem csak a katolikus egyház szemléli ellenségesen. A reklámsztori megtalálta az utat az összeesküvés-elméletekre fogékony olvasóközönséghez; főleg, hogy az eredetileg egy évvel később megjelent, ám korábban befutott A Da Vinci-kód ismét behozta e regénytípust a köztudatba. A kiadók javára írandó, hogy ők pusztán kiemelték kontextusából a sorozat egyik szálát: magára vessen, aki e kereskedelmi fogásnak még az első kötet elolvasása után is bedől. A tervezett széria címei egy latin mondatot adnak majd ki; az első öt szót már ismerjük (Imprimatur secretum, veritas mysteriem, unicum...); az utolsó két szót egyelőre titokban tartják - ami egyszerre a szerzői játékosság és az érdeklődést fenntartani igyekvő marketingstratégia része.

A regények mindegyike több idősíkot fog át; ezek közül az egyik 2040-2042-be röpít minket. Egy katolikus főpap leveléből értesülünk barátainak 40 évvel korábbi munkájáról. Név szerint is megemlíti őket: Rita és Francesco, akik olyan kéziratokra bukkantak, amelyeknek a nyilvánosságra hozatala új megvilágításba helyezi a boldoggá avatott XI. Ince életét és tetteit. A levelekben megidézett múlt idősíkján kibontakozik hát a Sorti-Monaldi házaspár könyveinek a története: kéziratuk viszontagságos sorsa, az egyházi elhallgatás és elhallgattatás szándéka - ismerős? A szerzők kutatásainak hitelt adó pap is pórul jár: az első kötetben (Imprimatur) még a comói egyházmegye püspökeként hívja föl egykori tanítványa, a Szentté Avatási Ügyek Kongregációja tagjának a figyelmét Ritáék munkájára, hogy aztán a következőben (Secretum) már Romániába száműzött térítőként írjon a vatikáni titkárnak. A házaspár kitartása azonban sikerrel jár: az egyházi törekvések ellenére is megjelenik könyvük, sőt mint a harmadik rész (Veritas) 2042-ben kelt leveléből megtudjuk, a Vatikán belső viszonyaira is hatással van, hiszen az egy éve még Constantüába áthelyezett pap immár bíboros - helyére pedig a leveleire nem is válaszoló címzett, a kongregáció egykori titkára kerül. A szerzők - akik amúgy sem fukarkodnak a papi levelekbe bújtatott enyhén ironikus öntömjénezéstől - ily módon mintegy előre megírják munkájuk fogadtatástörténetét is. Mi több, műveik interpretációját maguk prezentálják a gyanútlan olvasóknak: főpap barátjuk az Imprimaturban még csak a kapott szöveg műfaján morfondírozik ("Valóban egy barokk emlékiratról van szó (...)? Vagy inkább egy XVII. században játszódó modern regényről?"), a Secretumban viszont már az addig történtek helyes értelmezését rágja a szánkba.

A másik két idősík a XVII. századi emlékiratszerző jelene, illetve az e dokumentumokban elbeszélt történetek ideje: az első részben 1683 ősze, a másodikban 1700 nyara, a harmadikban 1711 első négy hónapja (és a következő kilenc év, valamint egy 1644-es epizód villanásszerű megjelenítése). Az iratok szerzőjének - akinek írásai mind a reklámhadjáratban, mind a főpapi interpretációban az európai történelem eddig nem ismert sötét oldaláról tudósítanak - egyelőre a nevét sem tudjuk. Csak azt, hogy törpe, és hogy élete már fiatalon összefonódik Atto Melani apát, a század híres kasztrált énekese életével: visszaemlékezései is, utóbb már Melani felkérésére, az ő tetteit örökítik meg. Az apát az egyes részekben a Napkirály kémeként a francia uralkodó megbízásait teljesíti, ami kiváló keret a fordulatos, izgalmas történetvezetésnek.

Pontosabban: kiváló keret lehetne. Hiába ugyanis az átgondolt marketingoffenzíva, a hókuszpókusz valós históriai figurákkal és eseményekkel, a szerzőpáros minden bizonnyal korhű helyszín-, recept-, ruházkodási, zenei és egyéb leírásai, ha regényeik éppen irodalmi szövegként nem működnek. Mert ne feledjük, a körítés ellenére is elsősorban szórakoztató történelmi lektűrről lenne szó. Fordulatos cselekményvezetés, lendületes és figyelemmegtartó szöveg helyett azonban a részletekben elvesző esetleírásokat, bántón didaktikus kérdezz-felelek típusú párbeszédeket, összességében pedig döntően unalmas szófolyamot kapunk. S bár a helyzet a harmadik kötetre némileg javult, a textus minősége még inkább kiugrasztja azt az erőltetett konstruáltságot, ami elsősorban a közölt leleplezések hitelességét görcsösen bizonyítani igyekvő "történelmi jegyzetanyagban" nyilvánul meg. De a gyenge elbeszélői nívó futtatja lukra például a Veritas érezhetően nagy ambícióval megírt lélektani vonalát is.

Lehet persze, hogy az alternatív történelemre vágyók mindezen könnyen átlendülnek: Dan Brown Sortiékkal ellentétben a történelmet sem ismeri jól, mégis mekkorát kaszált. Lehet, hogy ezúttal is bőven elegendő, ha például XI. Ince pápáról kiderülnek katolikusellenes pénzügyi machinációi, vagy az I. József halála és akár egy jelenkori biológiai háború lehetősége közötti "összefüggések". Ám ha az elvárásunk mondjuk legalább egy Sansom-féle nívós lektűr, a sorozat első két darabja menthetetlen; és a harmadik rész is legföljebb a futottak még kategóriájába sorolható.

Imprimatur, 2010, fordította: Todero Anna, 576 oldal, 3990 Ft; Secretum, 2010, fordította: Bíró Júlia, 774 oldal, 4990 Ft; Veritas, 2010, fordította: Bíró Júlia, 694 oldal, 4990 Ft. Mindhárom kötetet a Nyitott Könyvműhely adta ki.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.