Aprólékosan kimunkált, szórakoztató munka kisebb-nagyobb hibákkal - röviden így értékelhetnénk a hazájában népszerû svéd írónõ krimijét. A két szálon futó (és természetesen egymást keresztezõ, majd egybefonódó) történet gyengébbik vonala a sorozatgyilkos fiatalember sztorija, mindenekelõtt a némileg hatásvadász - és ami bosszantóbb: az elõre látható - végkifejlet miatt. Enyhén szájbarágó a párhuzamosság is: a szociopata férfi életét ugyanúgy egy családi hazugság (gyerekkorában a rendszeresen félrelépõ apjának falazott) siklatta ki, mint a regény házaspár fõszereplõiét. Utóbbiak, a tisztes középosztálybeli (kertvárosi ház, gyerek, jól fizetõ állás, Volvo, funkció az óvodai szülõi munkaközösségben stb.) Eva és Henrik tragikomikus párviadalában a szerzõ ugyanakkor a legkisebb rezdüléseket is izgalmasan ábrázolja. A vélt szabadság és a vélt eszményi családi élet visszaszerzéséért folytatott küzdelem megjelenítésének a szimultán technika mindvégig kellõ feszültséget biztosít; pedig Alvtegen semmi mást nem tesz, mint elmesél egy történetet arról az örök dilemmáról, amit a legegyszerûbben alighanem Karinthy Frigyes fogalmazott meg hajdanán: "Férfi és nõ. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettõ mást akar - a férfi a nõt, a nõ a férfit." Az egyszerre kisszerûen nevetséges és vigasztalanul szomorú, törvényszerû bukáshoz vezetõ cselekmény önmagában is simán megállt volna; a gyilkossággal túlspilázott befejezés az összképen nyilvánvalóan rontott. Kár érte.
Fordította: Szöllõsi Adrienne. Animus, 2010, 200 oldal, 2390 Ft
***
