könyv - Karin Alvtegen: Árulás

  • B. I.
  • 2011. március 17.

Zene

Aprólékosan kimunkált, szórakoztató munka kisebb-nagyobb hibákkal - röviden így értékelhetnénk a hazájában népszerű svéd írónő krimijét. A két szálon futó (és természetesen egymást keresztező, majd egybefonódó) történet gyengébbik vonala a sorozatgyilkos fiatalember sztorija, mindenekelőtt a némileg hatásvadász - és ami bosszantóbb: az előre látható - végkifejlet miatt.
Aprólékosan kimunkált, szórakoztató munka kisebb-nagyobb hibákkal - röviden így értékelhetnénk a hazájában népszerû svéd írónõ krimijét. A két szálon futó (és természetesen egymást keresztezõ, majd egybefonódó) történet gyengébbik vonala a sorozatgyilkos fiatalember sztorija, mindenekelõtt a némileg hatásvadász - és ami bosszantóbb: az elõre látható - végkifejlet miatt. Enyhén szájbarágó a párhuzamosság is: a szociopata férfi életét ugyanúgy egy családi hazugság (gyerekkorában a rendszeresen félrelépõ apjának falazott) siklatta ki, mint a regény házaspár fõszereplõiét. Utóbbiak, a tisztes középosztálybeli (kertvárosi ház, gyerek, jól fizetõ állás, Volvo, funkció az óvodai szülõi munkaközösségben stb.) Eva és Henrik tragikomikus párviadalában a szerzõ ugyanakkor a legkisebb rezdüléseket is izgalmasan ábrázolja. A vélt szabadság és a vélt eszményi családi élet visszaszerzéséért folytatott küzdelem megjelenítésének a szimultán technika mindvégig kellõ feszültséget biztosít; pedig Alvtegen semmi mást nem tesz, mint elmesél egy történetet arról az örök dilemmáról, amit a legegyszerûbben alighanem Karinthy Frigyes fogalmazott meg hajdanán: "Férfi és nõ. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettõ mást akar - a férfi a nõt, a nõ a férfit." Az egyszerre kisszerûen nevetséges és vigasztalanul szomorú, törvényszerû bukáshoz vezetõ cselekmény önmagában is simán megállt volna; a gyilkossággal túlspilázott befejezés az összképen nyilvánvalóan rontott. Kár érte.

Fordította: Szöllõsi Adrienne. Animus, 2010, 200 oldal, 2390 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.