Ha csak lazán, néhány alak szerepeltetésével is, de a szerző új Róma-sorozata kapcsolódik előző szériájához, a magyarul szintén olvasható, négykötetes Boudicához. Időben sincs nagy eltérés: A római kém az icenus fölkelés leverése után három évvel, 64-ben, a nagy római tűzvész idején játszódik. A címszereplő, Sebastos Abdes Pantera (a Leopárd) Néró császár parancsára igyekszik földeríteni, kik akarják beteljesíteni a jóslatot, miszerint a Mennyei Királyság eljöveteléhez Rómának és Jeruzsálemnek pusztulnia kell.
A nyomozás lassan halad - ami ezúttal viszont nem szerzői fogás, mondjuk a feszültségkeltés érdekében. A regény cselekményszövése meglehetősen széttartó: olykor a nagy fogathajtóversenyre készülés áll a középpontban, olykor Néró gerjedelme a tízéves főhős iránt, de a mű végén például hirtelenjében egy szerelmi háromszög is akad. Az ilyesfajta formai megoldások nem feltétlenül használnak egy lektűrnek, főleg, ha különösebb funkciója egyik-másik szálnak valójában nincs is. A fősodornak szánt sztori kifutása viszont kétségtelenül szórakoztató: Scott tálalásában Rómát nem Néró gyújtatta föl, hanem egy maroknyi fanatikus keresztény. Azt pedig végképp kedvtelve olvastuk, hogy a kereszténység mint olyan voltaképpen nem más, mint egy végzetesen félreértett hírszerzői feladat folyománya, s hogy elterjesztője egy félresiklott karrierű volt római spicli (Szaulosz - értik, ugye?). Ezek után nyilván az sem meglepő, hogy a történetben kitüntetett szerepet játszik Jézus egyik gyereke - aki vonzódik a saját neméhez is. Fokozható még a műélvezet?
Fordította: F. Nagy Piroska. Agave, 2012, 580 oldal, 4680 Ft
