Bacsadi Zsófia

Vörösbe öltözött, vörös zászlókat lengető fiatalok tömegei ünneplik a párizsi utcákon François Mitterrand 1981-es választási győzelmét. Ahogy a főszereplő csonka család ámulattal, egy autó belsejéből szemléli a tömeget, sejthetjük, hogy Mikhaël Hers szándéka nem a mély politikai analízis. A hosszú Mitterrand-éra megmarad hangulatos háttérnek, miként a 80-as évek zenéje és kulturális szövete is. Ami azt illeti, a rendezőt az érzelmi mélyfúrások sem izgatják túlzottan; bár évtizedes léptékkel dolgozó, küzdelemmel terhes családtörténet bontakozik ki a szemünk előtt, az Éjszakai átutazók meglepően könnyedén és könnyű szívvel tekint a Davies família sebeire és gyógyulására.

Minden A hetedik pecséttel kezdődött. Margarethe von Trotta addig talán nem bízott annyira a filmek politikai és művészi hatásában, de épp Párizsban volt a korai hatvanas években; jókor, jó helyen. Francia diáktársai viszik magukkal a Bergman-film vetítésére; őket már megérintette az újhullám. Mire a film véget ér, Von Trotta tudja, hogy a filmmel akar kezdeni valamit. 

Robert Siegel (Pam & Tommy) sorozatában minden adott a sikerhez, vér, pénz és meztelen férfiak.

James Gray sok mindent zsúfolna önéletrajzi filmjébe a 80-as években épp átalakuló Amerikáról (Reagan – elültetve Trump ámokfutásának magvait – hatalomra lép), az Ó- és Újvilág kapcsolatáról, az állami és privát iskolák közti szakadékról, amely egyben az osztály- és rasszbeli szegregációt is fenntartja. 

Ez a széria sem formabontó alaphelyzettel fogja belopni magát a szívünkbe. Egy újabb apokalipszis tizedeli meg az emberiséget, és csinál szörnyeteget a maradék túlélőből. Ezúttal azonban nem egy vírus vagy egy vegyi támadás a felelős, hanem egy Cordyceps nevű parazita gomba, amely kihasználva az emelkedő átlaghőmérsékletet, gazdatestet vált: hangyák helyett embereket fertőz meg.

E rettenetes film marketingjének sarokköve, hogy rendezője, Mauro Borrelli Rómában klasszikus festői képzést kapott, és szakavatott vizuális napszámosként már bizonyított Hollywoodban.

Nem ez az első alkalom, hogy a Netflix interaktív, nem lineáris befogadói élménnyel kísérletezik (lásd a nézői választásokon alapuló Black Mirror-epizódot, a Bandersnatch-et vagy Bear Grylls felnőtteknek szóló Dóra, a felfedező utánérzését, a You vs. Wildot).

Gyomorforgató filmjében a dán Christian Tafdrup a legsötétebb Michael Haneke-i hagyományokat követi.

Teljes kört írt le a kanadai filmtörténet bizarr kinövése, David Cronenberg legújabb filmjével, A jövő bűneivel. Visszatért a gyökereit jelentő testhorrorhoz, kezdeti kísérleti filmjeihez, és egyben saját tematikai, formai memoárját is írni kezdte. 

Armand Gamache Montrealból érkezik az idilli Three Pinesba...

Nem vezetett túl hosszú út Colin Firth nedves ingétől az 1995-ös Büszkeség és balítéleten át A Bridgerton család fülledt szexjeleneteiig (nevezett ing a sorozat második évadában fel is bukkan).

Régimódi történelmi akciófilm, mai kérdésekre hangolva.