Friss Hús Rövidfilmfesztivál  

Csókot kaptam az ördögtől

Visszhang

Bömböl a zene a kopott Merciből; három fiatal roma fiú ropja a homokban.

Sikerről, hírnévről álmodnak, amelyet egy kis városi tehetségkutató győzelme hozhat meg nekik. A napfényes, tarka képsorokból látszik, hogy a rendező, Derzsi Mátyás nem a zord, karcos realizmusra hajt, de teljesen elhallgatni sem kívánja a szegénységet. Derűs, lázálomszerű rövidfilmjével a mágikus realizmust célozza meg, melyben az ózdi Hétes telep horgonyozza a valósághoz az onnan szökni kívánó mesét.

Ármin (Balázs Sándor Herceg) cimboráival egy tehetségkutatóra próbál, hogy végre kitörjön telepi életéből és az anyja felügyelete alól. A környező erdőben találkozik valakivel vagy valamivel (talán egy állatkertből szökött fekete párduccal vagy magával az ördöggel?), ami egészen megváltoztatja. Addig nem látott, veszélyes szenvedély támad benne, ami megrémíti szeretteit. Derzsi derűsen játszik a zsánerfilmes toposzokkal, és olykor egészen közel merészkedik a romasztereotípiákhoz (tarka kendők, táncos lábak, nyomorban is virágzó életkedv, babonák), de a Hétes telep valós nyomora és a színészek hitelessége időben visszahúzza. Az első filmszerepében bemutatkozó zenész, Balázs Sándor Herceg nyugtalan és csiszolatlan (épp, amire Ármin szerepéhez szükség van), magától értetődően követeli magának a nézői figyelmet, amint szövetségét egyre szorosabbra fűzi az ördöggel. Derzsi sűrű atmoszférát teremt (bár neon­fényes szobabelsői bizarrul hatnak a nyomortelep közepén), csak azt bánjuk, hogy mielőtt mindenki átadhatná magát az ördög táncának egy nagy katarzisban, a filmnek hirtelen vége szakad.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.