Visszhang: tévésorozat

Spy/Master

Visszhang

A rendszerváltásokhoz vezető késői hidegháború ábrázolása egyre nagyobb teret nyer a streamingpalettán.

Vannak sikerültebb (Volt egyszer két Németország) és vitatottabb próbálkozások (A besúgó), ám örvendetes fejlemény, hogy a demokratikus átmeneteket mint (napjainkig ható) folyamatokat, illetve felszín alatti élénk kelet–nyugati kommunikációt tüntetik fel. Az persze vitathatatlan, hogy mindezt a jelenkor perspektívájából, fikciós elemeket hozzáadva teszik, ami anakronisztikussá teheti ezeket a produkciókat. Ebbe a sorba illeszkedik a Spy/Master is, amelynek főhőse Nicolae Ceaușescu fiktív kémfőnöke és bizalmasa, Victor Godeanu (Alec Secăreanu), akit egyébként a román diktátor 1978-ban disszidáló Securitate-vezetőjéről, Ion Mihai Pacepáról mintáztak.

Godeanu Ceaușescu jobbkezeként titokban az oroszok kettős ügynöke. Amikor a román kémelhárítás a nyomába ered, egy bonni diplomáciai utat kihasználva disszidálna az Egyesült Államokba. Ám közben Romániában maradt feleségét és lányát halálos veszélybe sodorja. A román–magyar koprodukciót láthatóan jobban izgatják kelet–nyugati kapcsolatok és a hol egymás ellen, hol együttműködve játszó kémhálózatok, mint a szereplők; maga Godeanu rejtély marad. A kronológia és a titkos motivációk vad kavargatása közepette időnként pont ez az emberi faktor hiányzik a Spy/Masterből, így az végig hideg és szürke marad, akárcsak a Bonnt alakító Budapest. Némi könnyedséget (?) csupán a Ceaușescu házaspár kesernyés, mérsékelten parodisztikus ábrázolása hoz, de a széria így is emlékezetes marad.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.