Film

Pillantás a sötétségbe

Dominik Moll: Akkor éjjel

Kritika

Egy mosolygós szőke lány hajnali háromkor egyedül indul haza egy ott alvós buliból. Az éjszaka emelkedett hangulatának levezetéseként küld egy vidám videót a legjobb barátnőjének. Ezután a sötétből előlép egy maszkos idegen, színtelen folyadékkel önti le a lányt, majd egy öngyújtóval felgyújtja.

A lángokat csóvaként maga után húzó Clara képe ugyanúgy beleég a retinánkba, mint a kegyetlen gyilkosságot felgöngyölíteni képtelen nyomozó elméjébe. A rendező már az elején kiteríti a kártyáit; az Akkor éjjel (Pauline Guéna dokumentumregénye alapján) egy meg nem oldott gyilkosság történetét meséli el, e tény ismeretének minden feszültségével kell végigülnünk ezt a hűvös, nyugtalanító filmet. Clara meggyilkolása olyan bizarrul könyörtelennek, ugyanakkor hidegen kiszámítottnak tűnik, hogy minden porcikánk kívánja a nyomozás megnyugtató lezárását, de Dominik Moll épp ezt tagadja meg tőlünk.

Maga az áldozat, Clara Royer (Lula Cotton-Frapier) a filmben jobbára csak egy virtuális lenyomat, amely fotókból, videókból, üzenetekből és persze erősen elfogult személyes beszámolókból bontakozik ki előttünk. Kicsit hasonlít Laura Palmerre; jóravaló, közkedvelt lány, aki valahogyan mindig a rosszfiúk mellett kötött ki. Mintha kettős életet élt volna, még a legközelebbi barátnője sem tudott minden toxikus kapcsolatáról. Mint mindenki, az ügyért felelős nyomozó, Yohan (Bastien Bouillon) is a kínálkozó szex/féltékenység fonalat kezdi követni. Egyesek szerint Clara felelőtlen nimfomán, a megengedőbbek szerint megtévedt, befolyásolható tinilány; egy biztos, a lány szexuális élete és intim titkai tartanak lázban minden szereplőt. Yohan sorra ássa elő a gyanúsabbnál gyanúsabb exeket: egy cinikus pultosfiút, egy videójáték-függő tinit, aki a kihallgatás közben nevetgél, egy rappert, aki a YouTube-ra is feltölti a Clara felgyújtásáról fantáziáló számát, egy zavart, drogfüggő naplopót és egy tetovált asszonyverőt, aki gyanúsan vonzódik az erőszakos szexhez. Mindannyian lekicsinylően beszélnek a lányról, mégis szinte bolygókként keringenek körülötte. A szikár, realista filmben szinte karikatúraszerűnek tetszenek ezek a kétes alakok, de Moll gyorsan emlékeztet minket, hogy épp ez a mindenhová beszivárgó megvetés és változatos verbális és fizikai erőszak teszi lehetetlenné a valódi gyilkos azonosítását.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.