Film

Pillantás a sötétségbe

Dominik Moll: Akkor éjjel

Kritika

Egy mosolygós szőke lány hajnali háromkor egyedül indul haza egy ott alvós buliból. Az éjszaka emelkedett hangulatának levezetéseként küld egy vidám videót a legjobb barátnőjének. Ezután a sötétből előlép egy maszkos idegen, színtelen folyadékkel önti le a lányt, majd egy öngyújtóval felgyújtja.

A lángokat csóvaként maga után húzó Clara képe ugyanúgy beleég a retinánkba, mint a kegyetlen gyilkosságot felgöngyölíteni képtelen nyomozó elméjébe. A rendező már az elején kiteríti a kártyáit; az Akkor éjjel (Pauline Guéna dokumentumregénye alapján) egy meg nem oldott gyilkosság történetét meséli el, e tény ismeretének minden feszültségével kell végigülnünk ezt a hűvös, nyugtalanító filmet. Clara meggyilkolása olyan bizarrul könyörtelennek, ugyanakkor hidegen kiszámítottnak tűnik, hogy minden porcikánk kívánja a nyomozás megnyugtató lezárását, de Dominik Moll épp ezt tagadja meg tőlünk.

Maga az áldozat, Clara Royer (Lula Cotton-Frapier) a filmben jobbára csak egy virtuális lenyomat, amely fotókból, videókból, üzenetekből és persze erősen elfogult személyes beszámolókból bontakozik ki előttünk. Kicsit hasonlít Laura Palmerre; jóravaló, közkedvelt lány, aki valahogyan mindig a rosszfiúk mellett kötött ki. Mintha kettős életet élt volna, még a legközelebbi barátnője sem tudott minden toxikus kapcsolatáról. Mint mindenki, az ügyért felelős nyomozó, Yohan (Bastien Bouillon) is a kínálkozó szex/féltékenység fonalat kezdi követni. Egyesek szerint Clara felelőtlen nimfomán, a megengedőbbek szerint megtévedt, befolyásolható tinilány; egy biztos, a lány szexuális élete és intim titkai tartanak lázban minden szereplőt. Yohan sorra ássa elő a gyanúsabbnál gyanúsabb exeket: egy cinikus pultosfiút, egy videójáték-függő tinit, aki a kihallgatás közben nevetgél, egy rappert, aki a YouTube-ra is feltölti a Clara felgyújtásáról fantáziáló számát, egy zavart, drogfüggő naplopót és egy tetovált asszonyverőt, aki gyanúsan vonzódik az erőszakos szexhez. Mindannyian lekicsinylően beszélnek a lányról, mégis szinte bolygókként keringenek körülötte. A szikár, realista filmben szinte karikatúraszerűnek tetszenek ezek a kétes alakok, de Moll gyorsan emlékeztet minket, hogy épp ez a mindenhová beszivárgó megvetés és változatos verbális és fizikai erőszak teszi lehetetlenné a valódi gyilkos azonosítását.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk