Film

Pillantás a sötétségbe

Dominik Moll: Akkor éjjel

Kritika

Egy mosolygós szőke lány hajnali háromkor egyedül indul haza egy ott alvós buliból. Az éjszaka emelkedett hangulatának levezetéseként küld egy vidám videót a legjobb barátnőjének. Ezután a sötétből előlép egy maszkos idegen, színtelen folyadékkel önti le a lányt, majd egy öngyújtóval felgyújtja.

A lángokat csóvaként maga után húzó Clara képe ugyanúgy beleég a retinánkba, mint a kegyetlen gyilkosságot felgöngyölíteni képtelen nyomozó elméjébe. A rendező már az elején kiteríti a kártyáit; az Akkor éjjel (Pauline Guéna dokumentumregénye alapján) egy meg nem oldott gyilkosság történetét meséli el, e tény ismeretének minden feszültségével kell végigülnünk ezt a hűvös, nyugtalanító filmet. Clara meggyilkolása olyan bizarrul könyörtelennek, ugyanakkor hidegen kiszámítottnak tűnik, hogy minden porcikánk kívánja a nyomozás megnyugtató lezárását, de Dominik Moll épp ezt tagadja meg tőlünk.

Maga az áldozat, Clara Royer (Lula Cotton-Frapier) a filmben jobbára csak egy virtuális lenyomat, amely fotókból, videókból, üzenetekből és persze erősen elfogult személyes beszámolókból bontakozik ki előttünk. Kicsit hasonlít Laura Palmerre; jóravaló, közkedvelt lány, aki valahogyan mindig a rosszfiúk mellett kötött ki. Mintha kettős életet élt volna, még a legközelebbi barátnője sem tudott minden toxikus kapcsolatáról. Mint mindenki, az ügyért felelős nyomozó, Yohan (Bastien Bouillon) is a kínálkozó szex/féltékenység fonalat kezdi követni. Egyesek szerint Clara felelőtlen nimfomán, a megengedőbbek szerint megtévedt, befolyásolható tinilány; egy biztos, a lány szexuális élete és intim titkai tartanak lázban minden szereplőt. Yohan sorra ássa elő a gyanúsabbnál gyanúsabb exeket: egy cinikus pultosfiút, egy videójáték-függő tinit, aki a kihallgatás közben nevetgél, egy rappert, aki a YouTube-ra is feltölti a Clara felgyújtásáról fantáziáló számát, egy zavart, drogfüggő naplopót és egy tetovált asszonyverőt, aki gyanúsan vonzódik az erőszakos szexhez. Mindannyian lekicsinylően beszélnek a lányról, mégis szinte bolygókként keringenek körülötte. A szikár, realista filmben szinte karikatúraszerűnek tetszenek ezek a kétes alakok, de Moll gyorsan emlékeztet minket, hogy épp ez a mindenhová beszivárgó megvetés és változatos verbális és fizikai erőszak teszi lehetetlenné a valódi gyilkos azonosítását.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.