Picit bénább, zavartabb és önironikusabb, de ott lobog benne a világmegváltás tüze. A Rabbit Hole alkotópárosa, Glenn Ficarra és John Requa azt is felismerték, hogy a 24 erősen saját korának terméke volt (a Bush-elnökség 9/11 utáni terroristaüldözős időszaka), amelyet ma már nehéz volna reflektálatlan komolysággal eladni. A Robin Hood-szerű ipari kém, John Weir ezért néha saját magán is gúnyolódik, kap néhány szkeptikus, szemtelenkedő nőt, és mintha a világ-összeesküvés(ek) is szándékos röhejességgel bontakoznának ki.
Weir (Kiefer Sutherland szinte szándékoltan szögletes, recsegős alakításában) fondorlatos módokon, a pszichológiát és a big data-elemzést ötvözve teszi tönkre gazdagok vállalkozásait, más gazdagok megbízásából. Ő maga ezt valami társadalmi missziónak látja, de nem is keres vele rosszul. Ám békés élete véget ér, amikor egy titokzatos, demokráciát fenyegető összeesküvésbe keveredik, és a rendőrség is a nyomába ered. Traumatikus gyermekkora, titokzatos apja és volt társa is kísérteni kezdik, sőt elméjének törékeny egyensúlya is meginog. Fontos leszögezni, hogy a Rabbit Hole igen rossz sorozat, csapongó forgatókönyvvel, merev alakításokkal és unalmas helyszínekkel, de legalább nem veszi magát teljesen komolyan. Amíg Jack Bauer rezzenéstelen arccal, vasököllel mentette meg Amerikát és a világot (több ízben is), addig John Weir bukdácsolva, tikkelve teszi ugyanezt, megeresztve néhány esetlen poént, hogy mi nézők se legyünk annyira befeszülve.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
