Tévésorozat

Titkos rendszerek

Nyers gyémántok

Kritika

Antwerpen talán nem tűnik a legfotogénebb belga városnak, ám kultúrákat és globális hálózatokat összekapcsoló szerepe rejteget izgalmakat.

A Fauda című izraeli sorozat alkotógárdájában edződött Rotem Samir és Juval Jefet jó szimattal ráéreztek, hogyan ássanak a várost átszövő, természeténél fogva lappangó infrastruktúra mélyére. Antwerpen két szempontból is csomópont: egyfelől a vasútállomás melletti gyémántnegyed évszázadok óta ad otthont kereskedőknek, csiszolóknak és ékszerészeknek, ugyanakkor a forgalmas kikötőben zajlik Európa legintenzívebb kokainforgalma. Az apolitikus, multikulturális közeg kedvez az üzletnek; zsidó gyémántkereskedők bizniszelnek szaúdiakkal, az orosz maffia pedig az albánokkal karöltve teríti a kokaint az egész kontinensen. A két világ egymástól látszólag hermetikusan elzárt, ám a mélyben találunk összefonódásokat. Mindenki tudja, hogy Antwerpen nyugodt, rendezett felszíne alatt micsoda lázas adásvétel zajlik, ám a rendőrség jobbára tehetetlen.

A Nyers gyémántok egy büszke, de egységében repedéseket mutató haszid zsidó család történetén keresztül merül alá Antwerpen rejtett alvilágába. A Wolfsonok generációk óta a Diamant megbízható, elismert gyémántkereskedő dinasztiája. Legfontosabb tőkéjük a becsület és az adott szó; ragaszkodnak hagyományaikhoz és a régi zsidó szokásokhoz, még a gyémántbiznisz változó, egyre globalizálódó közegében is. Stabil rendszerük meginog, amikor a legfiatalabb Wolfson fiú szerencsejáték-tartozásai miatt öngyilkos lesz. Jó hírnevükön kettős csorba esik; üzleti partnereik nem bízhatnak többé pénzügyi stabilitásukban, és haszid családként hatalmas szégyen, hogy tagjuk önkezével vet véget életének. A gyászhírre hazatér a tékozló fiú Noah (Kevin Janssens), aki Londonig menekült az ultraortodox életmód és a családi biznisz örökségének terhe elől. A kisfiával érkező férfit egyből visszahúzza zsidó múltja, miközben a londoni alvilágban jól beágyazott brit anyós is számít lojalitására. Noah kettős identitása és sötét kapcsolatai meg is menthetik, de örökre romlásba is taszíthatják hagyománytisztelő családját. A világias fiú megjelenése szinte sértés a családra nézve; számukra ő egy kallódó, gyökértelen elem, aki bizonytalan identitásával káoszt hoz a generációk során megerősített rendbe. Ugyanakkor Noah épp szabadságával és rugalmasságával hozhat friss levegőt és új szemléletet, ami segíthet Wolfsonéknak haladni a korral.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.