Talán a nyomozók mély érzelmi bevonódása és az ebből eredő impulzív (és gyakran szakmaiatlan), de szívünk mélyén érthető döntések tartanak a képernyő előtt? Vagy az elit csillogó, egyszerű halandók számára elérhetetlen szféráiból a frusztrált közember szintjére lehozott bűn? Az ismerős helyszínek, az ismerős bűnök és vétkek, az ismerős alakok? A gondosan előkészített, a bosszú vagy épp a megbocsátás nyújtotta katarzis? Valószínűleg mindez együtt, és Frances Poletti lassan felforrósodó, melankolikus bűnügyi sorozata minden összetevőt becsületesen fel is sorakoztat, de talán olyannyira benne ragad a köznapiság mocsarában, hogy nem sikerül igazán megrázóvá válnia.
Stella Tomlinson (Vicky McClure) évek múltán is kamasz lánya, Maisy brutális meggyilkolásának emlékével küzd. Házassága tönkrement, jól fizető, kellemes irodai állását feladta, helyette magányosan uberezik, és szándékosan kiteszi magát Nottingham posványos és lehangoló éjszakai életének. Fájdalmát nem enyhíti sem a fű, sem az ugyanazokkal a kisvárosi mocsárban dagonyázó arcokkal elköltött sör; közérzetét pedig az sem javítja, hogy volt férje láthatóan továbblépett új párja oldalán. Stellát önsajnálatából és dermedtségéből lánya gyilkosának váratlan üzenete zökkenti ki: Charles Stone (Johnny Harris) egy rehabilitációs program keretében venné fel a kapcsolatot Maisy szüleivel, hogy párbeszéd révén valahogyan a megbocsátás és a traumafeldolgozás útjára lépjenek. Stella olyannyira szomjazik a lezárásra, hogy belemegy a találkozóba, azonban nem azt kapja Charlestól, amit a program ígért. A férfi közli, hogy valójában nem ő ölte meg Maisyt, a gyilkosságot csak rákenték, ráadásul egy másik fiatal lány is veszélyben van. Bár nem lehet biztos a férfi megbízhatóságában, Stella kétségbeesetten kapaszkodik bele Charles csöpögtetett információiba, és saját nyomozásba kezd, hogy fényt derítsen lánya meggyilkolásának körülményeire, és a másik kamasz lány megtalálásával önmagának is némi békét hozzon.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
