Tévésorozat

Mocsárláz

Bűntelen

Kritika

Miért szeretjük újra és újra kitenni magunkat a borongós, brit bűnügyi nyomasztásnak (Happy Valley, Broadchurch, Sherwood)?

Talán a nyomozók mély érzelmi bevonódása és az ebből eredő impulzív (és gyakran szakmaiatlan), de szívünk mélyén érthető döntések tartanak a képernyő előtt? Vagy az elit csillogó, egyszerű halandók számára elérhetetlen szféráiból a frusztrált közember szintjére lehozott bűn? Az ismerős helyszínek, az ismerős bűnök és vétkek, az ismerős alakok? A gondosan előkészített, a bosszú vagy épp a megbocsátás nyújtotta katarzis? Valószínűleg mindez együtt, és Frances Poletti lassan felforrósodó, melankolikus bűnügyi sorozata minden összetevőt becsületesen fel is sorakoztat, de talán olyannyira benne ragad a köznapiság mocsarában, hogy nem sikerül igazán megrázóvá válnia.

Stella Tomlinson (Vicky McClure) évek múltán is kamasz lánya, Maisy brutális meggyilkolásának emlékével küzd. Házassága tönkrement, jól fizető, kellemes irodai állását feladta, helyette magányosan uberezik, és szándékosan kiteszi magát Nottingham posványos és lehangoló éjszakai életének. Fájdalmát nem enyhíti sem a fű, sem az ugyanazokkal a kisvárosi mocsárban dagonyázó arcokkal elköltött sör; közérzetét pedig az sem javítja, hogy volt férje láthatóan továbblépett új párja oldalán. Stellát önsajnálatából és dermedtségéből lánya gyilkosának váratlan üzenete zökkenti ki: Charles Stone (Johnny Harris) egy rehabilitációs program keretében venné fel a kapcsolatot Maisy szüleivel, hogy párbeszéd révén valahogyan a megbocsátás és a traumafeldolgozás útjára lépjenek. Stella olyannyira szomjazik a lezárásra, hogy belemegy a találkozóba, azonban nem azt kapja Charlestól, amit a program ígért. A férfi közli, hogy valójában nem ő ölte meg Maisyt, a gyilkosságot csak rákenték, ráadásul egy másik fia­tal lány is veszélyben van. Bár nem lehet biztos a férfi megbízhatóságában, Stella kétségbeesetten kapaszkodik bele Charles csöpögtetett információiba, és saját nyomozásba kezd, hogy fényt derítsen lánya meggyilkolásának körülményeire, és a másik kamasz lány megtalálásával önmagának is némi békét hozzon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.