Tévésorozat

Alakváltó organizmus

Két test, egy lélek

Kritika

Az 1988-as Két test, egy lélek nem tartozik David Cronenberg legtöbbet tárgyalt munkái közé.

Ekkorra a kanadai rendező barokkos testhorror időszaka (Porontyok, Videodrome, A légy) csillapodni látszik, s lassanként átcsusszan a testi deformitás területéről a lelki torzulások felé (Pók, Erőszakos múlt, Veszélyes vágy). Az ördögi nőgyógyász ikerpár története épp félúton ül a két korszak között, amelyek persze nem válnak el annyira élesen. Elliot és Beverly Mantle (mindkettőjüket Jeremy Irons alakítja, szinte higanyszerű ruganyossággal) már elsősorban lelkileg sérültek; a bizarr testeket és beteges kötődésük fizikai aspektusait Cronenberg inkább az álmok és a delíriumos képzelet területére korlátozza. Filmje nem sikamlós és nyálkás, mint előző, különös testmeleget árasztó darabjai; inkább hűvös és steril, mint egy kórterem, ahol a kifröccsenő vér még sokkolóbban hat. Még nyugtalanítóbbá teszi a Mantle ikrek történetét, hogy a rendező valós események alapján dolgozott: Stewart and Cyril Marcus nőgyógyászként dolgoztak New Yorkban az 1960-as években. Osztoztak a női test iránti megszállottságukban és a tudományos sikerekben, de barbiturátfüggőségük végül a vesztüket okozta (az sem kizárt, hogy előre megtervezték közös öngyilkosságukat). Ennek ellenére a Két test, egy lélek nem váltott ki heves reakciókat, és talán nem is gondoltuk volna, hogy épp e Cronenberg-film friss olvasatára van szükségünk.

Az Amazon sorozatátdolgozásában Elliot és Beverly Mantle (Rachel Weisz) megmarad becsvágyó szülész-nőgyógyász ikerpárnak, akik ezúttal maguk is nők. Elliotot az etikai/legális gátak nélküli kutatás és a hódítások izgatják, míg Beverly el akarja törölni a várandós nők szorongásait és megaláztatásait, miközben maga is gyermekre és mély kötődésre vágyik. Jeremy Irons ikreihez hasonlóan osztoznak a szeretőkön, a szakmai sikereken és az életterükön, szinte természetfeletti egységüket pedig egy vonzó színésznő (Britne Oldford) megjelenése zavarja meg. Az érzelmi zűrzavar a legrosszabb pillanatban érkezik, amikor épp nyélbe ütnének egy megállapodást egy elvtelen, cinikus befektetővel (Jennifer Ehle), aki finanszírozná ambiciózus magánklinikájukat, amely „örökre megváltoztatná, ahogy a nők szülnek”. A sorozat készítője, Alice Birch jóval rafináltabb annál, hogy minden következmény nélkül, csak simán megcserélje a főhősök nemét. Tudja, hogy a Két test, egy lélek bemutatása óta megváltozott a szülés és a női test körüli társadalmi kontextus, és Cronenberg filmje nem is minden tekintetben öregedett jól. A kanadai rendező merészebben kalandozik az ikrekkel kapcsolatos szexuális fantáziák és perverziók mezejére, de férfiként legalább annyira megrémiszti a női anatómia, mint amennyire lenyűgözi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.