Tévésorozat

Alakváltó organizmus

Két test, egy lélek

Kritika

Az 1988-as Két test, egy lélek nem tartozik David Cronenberg legtöbbet tárgyalt munkái közé.

Ekkorra a kanadai rendező barokkos testhorror időszaka (Porontyok, Videodrome, A légy) csillapodni látszik, s lassanként átcsusszan a testi deformitás területéről a lelki torzulások felé (Pók, Erőszakos múlt, Veszélyes vágy). Az ördögi nőgyógyász ikerpár története épp félúton ül a két korszak között, amelyek persze nem válnak el annyira élesen. Elliot és Beverly Mantle (mindkettőjüket Jeremy Irons alakítja, szinte higanyszerű ruganyossággal) már elsősorban lelkileg sérültek; a bizarr testeket és beteges kötődésük fizikai aspektusait Cronenberg inkább az álmok és a delíriumos képzelet területére korlátozza. Filmje nem sikamlós és nyálkás, mint előző, különös testmeleget árasztó darabjai; inkább hűvös és steril, mint egy kórterem, ahol a kifröccsenő vér még sokkolóbban hat. Még nyugtalanítóbbá teszi a Mantle ikrek történetét, hogy a rendező valós események alapján dolgozott: Stewart and Cyril Marcus nőgyógyászként dolgoztak New Yorkban az 1960-as években. Osztoztak a női test iránti megszállottságukban és a tudományos sikerekben, de barbiturátfüggőségük végül a vesztüket okozta (az sem kizárt, hogy előre megtervezték közös öngyilkosságukat). Ennek ellenére a Két test, egy lélek nem váltott ki heves reakciókat, és talán nem is gondoltuk volna, hogy épp e Cronenberg-film friss olvasatára van szükségünk.

Az Amazon sorozatátdolgozásában Elliot és Beverly Mantle (Rachel Weisz) megmarad becsvágyó szülész-nőgyógyász ikerpárnak, akik ezúttal maguk is nők. Elliotot az etikai/legális gátak nélküli kutatás és a hódítások izgatják, míg Beverly el akarja törölni a várandós nők szorongásait és megaláztatásait, miközben maga is gyermekre és mély kötődésre vágyik. Jeremy Irons ikreihez hasonlóan osztoznak a szeretőkön, a szakmai sikereken és az életterükön, szinte természetfeletti egységüket pedig egy vonzó színésznő (Britne Oldford) megjelenése zavarja meg. Az érzelmi zűrzavar a legrosszabb pillanatban érkezik, amikor épp nyélbe ütnének egy megállapodást egy elvtelen, cinikus befektetővel (Jennifer Ehle), aki finanszírozná ambiciózus magánklinikájukat, amely „örökre megváltoztatná, ahogy a nők szülnek”. A sorozat készítője, Alice Birch jóval rafináltabb annál, hogy minden következmény nélkül, csak simán megcserélje a főhősök nemét. Tudja, hogy a Két test, egy lélek bemutatása óta megváltozott a szülés és a női test körüli társadalmi kontextus, és Cronenberg filmje nem is minden tekintetben öregedett jól. A kanadai rendező merészebben kalandozik az ikrekkel kapcsolatos szexuális fantáziák és perverziók mezejére, de férfiként legalább annyira megrémiszti a női anatómia, mint amennyire lenyűgözi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.