Tévésorozat

Alakváltó organizmus

Két test, egy lélek

Kritika

Az 1988-as Két test, egy lélek nem tartozik David Cronenberg legtöbbet tárgyalt munkái közé.

Ekkorra a kanadai rendező barokkos testhorror időszaka (Porontyok, Videodrome, A légy) csillapodni látszik, s lassanként átcsusszan a testi deformitás területéről a lelki torzulások felé (Pók, Erőszakos múlt, Veszélyes vágy). Az ördögi nőgyógyász ikerpár története épp félúton ül a két korszak között, amelyek persze nem válnak el annyira élesen. Elliot és Beverly Mantle (mindkettőjüket Jeremy Irons alakítja, szinte higanyszerű ruganyossággal) már elsősorban lelkileg sérültek; a bizarr testeket és beteges kötődésük fizikai aspektusait Cronenberg inkább az álmok és a delíriumos képzelet területére korlátozza. Filmje nem sikamlós és nyálkás, mint előző, különös testmeleget árasztó darabjai; inkább hűvös és steril, mint egy kórterem, ahol a kifröccsenő vér még sokkolóbban hat. Még nyugtalanítóbbá teszi a Mantle ikrek történetét, hogy a rendező valós események alapján dolgozott: Stewart and Cyril Marcus nőgyógyászként dolgoztak New Yorkban az 1960-as években. Osztoztak a női test iránti megszállottságukban és a tudományos sikerekben, de barbiturátfüggőségük végül a vesztüket okozta (az sem kizárt, hogy előre megtervezték közös öngyilkosságukat). Ennek ellenére a Két test, egy lélek nem váltott ki heves reakciókat, és talán nem is gondoltuk volna, hogy épp e Cronenberg-film friss olvasatára van szükségünk.

Az Amazon sorozatátdolgozásában Elliot és Beverly Mantle (Rachel Weisz) megmarad becsvágyó szülész-nőgyógyász ikerpárnak, akik ezúttal maguk is nők. Elliotot az etikai/legális gátak nélküli kutatás és a hódítások izgatják, míg Beverly el akarja törölni a várandós nők szorongásait és megaláztatásait, miközben maga is gyermekre és mély kötődésre vágyik. Jeremy Irons ikreihez hasonlóan osztoznak a szeretőkön, a szakmai sikereken és az életterükön, szinte természetfeletti egységüket pedig egy vonzó színésznő (Britne Oldford) megjelenése zavarja meg. Az érzelmi zűrzavar a legrosszabb pillanatban érkezik, amikor épp nyélbe ütnének egy megállapodást egy elvtelen, cinikus befektetővel (Jennifer Ehle), aki finanszírozná ambiciózus magánklinikájukat, amely „örökre megváltoztatná, ahogy a nők szülnek”. A sorozat készítője, Alice Birch jóval rafináltabb annál, hogy minden következmény nélkül, csak simán megcserélje a főhősök nemét. Tudja, hogy a Két test, egy lélek bemutatása óta megváltozott a szülés és a női test körüli társadalmi kontextus, és Cronenberg filmje nem is minden tekintetben öregedett jól. A kanadai rendező merészebben kalandozik az ikrekkel kapcsolatos szexuális fantáziák és perverziók mezejére, de férfiként legalább annyira megrémiszti a női anatómia, mint amennyire lenyűgözi.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.