Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.
Sok évtized eltelt már azóta, hogy M. M. Bahtyin előadta elméletét a regény műfaji sajátosságairól.
Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.
Képzeljük el, hogy minden úgy van, mint a valóságban, csak épp a visszáján: (rém)álmaink, babonáink és lidérceink életre kelnek, míg egykori polgári életünknek már csak az emléknyomai vesznek körül!
A címadó versben egy profán motívum indítja el az asszociációs láncot.
Különleges bédekker, amelyben a tudós, a költő és a képzőművész fedezi fel, próbálja megérteni és leírni a várost. (A cím a szerző képzőművészeti alkotásai, a kollázsok és dekollázsok létrejöttére utal.)
A 21. századi család válsága – ami mögött múltban gyökeredző rossz életvezetési modellek és szerepminták húzódnak – markánsan tematizálja a kortárs magyar regényirodalmat.
A regény főhősének, a huszonkét éves Desági Antalnak már a neve is beszédes: Antinak hívja mindenki.
A mértéktartó és kimért elbeszélői nyelvhasználat dinamikussá és rokonszenvessé teszi az író első regényét.
A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.
Egy „újkori” bűnregény, amelyben az elbeszélőt a konkrét bűncselekményeknél sokkal jobban foglalkoztatják a társadalmat, illetve a szűkebb közösségeket átható olyan bűnök, mint a csalás, a korrupció, a hazugság.
