Egy ultra focidrukker kölcsöntiszteletes démonokkal és szellemekkel körülvéve kaptat a sáros emelkedőn, mert az alvégiek istentiszteletre áhítoznak. Ikotity sofőr Dániába és Damaszkuszba fuvarozza kisbuszával a turistákat, útjai során rózsafüzér védi a traffipaxtól. Frigur kántornak a szopránénekes Jutka Persi – nem csak metaforikus értelemben – lopja el a szívét, az erdei nővérek meg a Fürsték ikreit rabolják el, de Patkó betyár furfangos szellemének köszönhetően visszakerülnek a szüleikhez. A pasztörizálóüzem megállás nélkül dolgozik, és az egész falu összefog, hogy a hajdan négyfelé vágott, de most összefércelt Koppány vezér összeadhassa Tolnai Öcsi bá’-t a kedvesével, Cilárikkal. E faluban minden megtörténhet – és meg is történik. A regényt rurális fantasyként, groteszk faluregényként kezeli a kritika. Trufás beszédmódja többek között Papp Dániel A rátótiak című groteszk regényéig, Jutka Persi vagy Patkó Bandi alakjának szerepeltetése pedig a népköltészeti hagyományokra mutat vissza. A kortárs magyar irodalomból Márton László Hamis tanúja jut eszünkbe. Maga a szöveg novellai kiképzésű. A műfaj keretet ad a sziporkázó poénokra, szójátékokra és anekdotázásra épülő elbeszélésnek, lezáruló szerkezeti íve pedig azt gátolja meg, hogy a kisepikai prózaformák végtelen sorjázása teljes monotóniába süllyedjen.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
