Könyv

Bobby a zuhany alatt

Orcsik Roland: Hordozható óceán

Kritika

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

Kezdetben az óceánjáró Botticelliről elnevezett éttermében teljesít szolgálatot segédpincérként, majd hegedűsnek áll a titkos Aquapolis részleg zenekarába. Orcsik elbeszélői nyelvében még a rejtői humor regiszterei is megszólalnak: ironikus jellemalkotás, szellemes leírások, csavarokkal és rejtélyekkel teli cselekménybonyolítás jellemzi a szöveget. A hajón világcsavargók, számos nemzet kalandorai, (élet)művészei, oligarchái és bűnözői is ott vannak: tragikus vagy rovott múlttal, titkolt származással vagy identitással, mániákkal, frusztrációkkal és (gonosz) vágyakkal. Az eltűnés, a váratlan vagy tisztázatlan haláleset sem ritka köreikben, hogy aztán az elbeszélő és társai – barátja mellett szerelme, Aksa, az anorexiás indiai muzulmán lány, a zenekar két női tagja, Adriana és Erna, illetve Pocok barátnője, Nóri – egy bűnügyi thriller kellős közepén találják magukat, miután felmerül a gyanú, hogy utóbbi lányt valaki vagy valakik elkábították, és erőszakot követtek el rajta.

A hajón zajló milliomos dőzsi egyre csak fokozódik, és szinte már el is várjuk, hogy mindez orgiába torkolljon. Így is lesz. De már a korábbi „nagy zabálások” érzékletes bemutatása során is lehet olyan érzésünk, hogy a P. Howard-i kalandregényből egyre inkább „átúszunk” Ruben Östlund mozijának, A szomorúság háromszögének a világába. A film luxusjachtjának ebédlőjét is Botticelli Vénusz születése című festményének reprodukciója díszíti, mint emitt a festőről elnevezett, de az alkalmazottak által csak Gyomornak mondott étterem falát, és a jobb sorsra érdemes hősök itt is, ott is egy önmagából kifordult, értékvesztett világban sodródnak, ahol pillanatok alatt felborulhatnak a hierarchikusnak elgondolt viszonyok.

Egy-egy végletekig fokozódott lakoma során a Hordozható óceán vendégei is telehányják a hajó helyiségeit, ám ez a narratíva még ezen is túlmegy, és A szer (Coralie Fargeat filmje) mutatta testhorrornál is extrémebb horrorpornóba torkollik; egymást agyba-főbe kúró, vért lakmározó, vérben dagonyázó, röfögő disznóvá változó és végül egymást felfaló szereplőkkel. Mindeközben egy sorozatgyilkos pár, a megszállott Dorothea és skizofrén fia a hajó és utasainak rituális elpusztítására készül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.