A 78 rövidebb-hosszabb bejegyzés közül több olyant is találunk, amelyekben Géczi legutóbbi köteteinek versírási „technikájára” ismerünk, ahogy például a Szűz a gyermekkel… címadó versében Leonardo da Vinci Szent Anna harmadmagával című festményét, illetve más, ismert reneszánsz remekműveket „olvas verssé”. A poétikus nyelvhasználat a könyv valamennyi darabját áthatja, egy-egy szövege prózaversként (is) működik, míg más esetben a tárcanovella elemeit hordozza magában a bejegyzés. Ilyen például a harmadik, Nem lehetett kétségem… kezdetű fragmentum, ahol a gasztronómiai élmények leírása olvad bele a szegények templomkórházából kialakított emlékhely látványába, s a mögötte húzódó, el nem mondott döbbenetes tragédiákba.
A rózsakutató figyelmét és érdeklődését olykor egy-egy illat, máskor a Mária-kultusz jegyében fogant bizánci ikonográfia kelti fel a Santa Maria in Portico barokk díszítőelemei között. Megint máskor az articsókáról értekezik a tudós szemlélődő, de a római borokról is érzékletes beszámolót olvashatunk. Az európai irodalom vagy kultúratörténet jelenségei mellett a magyar és a regionális válik élesebbé. Erről szól például a 44. vagy az 51. bejegyzés, amelyekben „mások” (Ady Endre, Nemes Nagy, Vas István, Tolnai Ottó etc.) Róma-tapasztalatáról beszél.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
