Visszhang: könyv

Géczi János: Római foszlányok. Műhelynapló

Visszhang

Különleges bédekker, amelyben a tudós, a költő és a képzőművész fedezi fel, próbálja megérteni és leírni a várost. (A cím a szerző képzőművészeti alkotásai, a kollázsok és dekollázsok létrejöttére utal.)

A 78 rövidebb-hosszabb bejegyzés közül több olyant is találunk, amelyekben Géczi legutóbbi köteteinek versírási „technikájára” ismerünk, ahogy például a Szűz a gyermekkel… címadó versében Leonardo da Vinci Szent Anna harmadmagával című festményét, illetve más, ismert reneszánsz remekműveket „olvas verssé”. A poétikus nyelvhasználat a könyv valamennyi darabját áthatja, egy-egy szövege prózaversként (is) működik, míg más esetben a tárcanovella elemeit hordozza magában a bejegyzés. Ilyen például a harmadik, Nem lehetett kétségem… kezdetű fragmentum, ahol a gasztronómiai élmények leírása olvad bele a szegények templomkórházából kialakított emlékhely látványába, s a mögötte húzódó, el nem mondott döbbenetes tragédiákba.

A rózsakutató figyelmét és érdeklődését olykor egy-egy illat, máskor a Mária-kultusz jegyében fogant bizánci ikonográfia kelti fel a Santa Maria in Portico barokk díszítőelemei között. Megint máskor az articsókáról értekezik a tudós szemlélődő, de a római borokról is érzékletes beszámolót olvashatunk. Az európai irodalom vagy kultúratörténet jelenségei mellett a magyar és a regionális válik élesebbé. Erről szól például a 44. vagy az 51. bejegyzés, amelyekben „mások” (Ady Endre, Nemes Nagy, Vas István, Tolnai Ottó etc.) Róma-tapasztalatáról beszél.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.