Nincsenek felesleges körök, és már ez kiemeli a művet a kortárs magyar irodalom ún. traumaregényeinek vonulatából. Holott az ebbe a típusba sorolható művek egész sora tárgyal hasonló jelenségeket és történeteket, mint amilyen az életközépi válságba került, zűrös munkahelyi, családi, párkapcsolati és baráti viszonyok közt élő üzletember, Balázs sodródása, vagy a harmincas éveiben járó, elköteleződni képtelen, mindentől megcsömörlött értelmiségi nő, Olga útkeresése, akinek még a családneve (Malik, azaz „mállik”) is az örökölt életvezetési mintákra mutat rá. Az sem véletlen, hogy Balázs Joóról Szilágyira változtatja a sajátját. A mérgező anyja irányította család ugyanis minden, csak nem jó.
A szereplők életválsága mögött ott áll a diszfunkcionális 21. századi családmodell, akaratgyenge, szélhámos, szenvedélybeteg, mérgező szülőkkel. Hogy a regény mégsem fullad lelkizésbe, az a tömörség mellett a plasztikus portréfestésnek köszönhető. A címben megjelenő átok is a komplexusokkal való leszámolás és az eltávolodás igényét jelzi. És igen: a tévedéseit és hibáit külső szempontból is látni kész Balázs és a naplóíró, helyzetének és életének értelmezésére ily módon is törekvő Olga képes, de a mellékszereplők is képesek az önreflexióra, az önkritikára, így aztán meglibbentik előttünk a változás reményét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
