Elképzelhető, hogy az eltelt idő alatt állandósultak és szabályszerűvé váltak az akkor még alakulóban levőnek vélt műfaj karakterisztikái. Hogy összetett és sokféleképpen értelmezhető formáról van szó, jól jelzi, hogy befogadói szinteken ma is számtalanszor vetődik fel a kérdés: az olvasott mű regény-e, s ha az, miképp az? Markó a lehető legtágabb meghatározást adta: próza.
Néhány oldalas szövegei rövidtörténetek: szabálytalan novelláknak, tárcáknak tekinthetők, de regénnyé szerveződő rövid fejezeteknek is, amelyekben a szerző emberi, írói és politikusi életpályája egy-egy mikrorészletét nagyítja fel a gyermekkortól a visszatekintés aktuális idejéig. Én regénynek tekintem e művet, így is olvastam.
Az epikus beszédmódja mögül mégis folyamatosan előtüremkedik a lírikus hangja: a tömör, rövid mondatok, az utalásokat rejtő, metaforikus nyelv ugyanannyit elmond és kifejez számunkra a megjelenített világ dolgairól, mint az epikai ábrázolás eszköztára. A gyermekkorról mesélő részek nemcsak a későbbi költő és politikus nyelvi és magatartásmintáit mutatják meg (például a mesemondó nagyanya alakja, a családi szerepek és helyzetek megrajzolása révén), de hatásos módon érzékeltetik a gyermek- és diákkor látszólag szokványos eseményei és jelenségei mögött húzódó közösségi tragédiákat a ceauşescui diktatúra félelmeitől a rendszerváltás traumáin át a drámákig, amelyek ott lapulnak a közéletiség útvesztőiben.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
