Kurd újságíróként el kellett menekülnie Iránból. Hét évet töltött ausztrál menekülttáborokban, nagy részét börtönkörülmények között. Az onnan küldött szöveges üzeneteiből áll a Nincs barátunk, csak a hegyek című könyve, amelynek fontos szerepe volt az ott kialakult illegális és erőszakos rendszer leleplezésében.
Nem lenne ennyi szavunk rá, ha nem rejtőzne benne végtelen jelentés: jövök, megyek, baktatok, sétálok, kószálok, slattyogok. Ezernyi lehetőség, mód, hangulat – egy cselekedet. Frédéric Gros ódát írt a gyaloglás tiszta formájához, amelyet önmagunkhoz vezető lehetséges útként határoz meg.
Vaskályhás, múlt századi kocsmabelső volt a díszlet a Magvető könyvheti estjén.
Otthontalanság, kiüresedés, nyugtalanság, rohanás és magány. Kevesen akadnak manapság, akit ne érintenének ezek a kérdések. Átrohanunk az életen, próbáljuk a víz felett tartani a fejünket, de nagyobb légvételre mintha nem lenne lehetőség. Mi történik velünk?
Leonora Carrington, a szürrealista festőnő szürrealista regénye, A hallókürt első magyar kiadása hamarosan megjelenik nálunk is. Ennek apropóján beszélgettünk a szerző fiával, a könyv illusztrátorával a többi közt arról, hogy milyen egy Európából menekült, keresztény-zsidó művészcsaládban felnőni az 50-es évek Mexikójában.
Szerzőnket időről időre ledobta magáról a leopárd, de mégis rabul ejtette Tóth Réka Ágnes kötete, az Ultraibolya. Bolla Ágnes írja az Olvasni muszáj sorozat újabb részét.
A Durva egy nápolyi rendőrnő tíz abúzustörténetének kiváló pedagógiai érzékkel tálalt őszinte leírása – felnőtteknek és kamaszoknak egyaránt.
