Olvasni muszáj

Egy verseskönyv, ami szeplőivel együtt is rabul ejt

Sorköz

Szerzőnket időről időre ledobta magáról a leopárd, de mégis rabul ejtette Tóth Réka Ágnes kötete, az Ultraibolya. Bolla Ágnes írja az Olvasni muszáj sorozat újabb részét.

Kedves Olvasónk! 

A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket. És élvezik!

Tóth Réka Ágnes első kötete élénk lila és rózsaszín borítójával szinte a világított a KisPrésház, a Prae Kiadó kávézójának könyvespolcán, így akadt meg rajta a szemem. A szerző tavaly debütált műfordítóként is, férjével, Simon Mártonnal ültették át magyarra Lana del Rey Violet a fűben hátrahajol című verseskönyvét. Az első és hátsó borítón egy nagymacska teste ível át, melyen egy női fej látható. Álomszerű figura álomszerű színek között fut át a stilizált tájon. A borítót Szabó Imola Júlia készítette Gallai Judit Ágnes Nocturnal Narratives 1 című képsorozata alapján, amelyek „a köztes létezésben keresgélő” éjszakai történetek „az ébrenlét és az álom határvidékéről”, hipnagóg, álomba vezető látomások. Hiszen „a sötétség mindent eltorzít, ugyanakkor alapjuk a valóság.”

Ami elmondható a borítón szereplő képről, az Tóth Réka Ágnes színekkel, növényekkel, állatokkal és testekkel tűzdelt látomásos szövegvilágára is illik. Sokszor már a verscímek is megakasztanak: az akvamarin itt most az ásványt vagy a színt jelöli? Miért pont Yves Klein, ki ő, miként kapcsolható munkássága a vershez, illetve a kötet egészéhez? Mi is pontosan a cinóber, az umbra vagy a fréz? Nem tudtam nem utánajárni ezeknek a kérdéseknek, nem hagytak nyugodni, már csak az értelmezés hiányossága miatt sem. A keresgélés elsőre felidegesített, úgy éreztem, kiemel a szövegből, ami miatt nem tudok ráhangolódni, belehelyezkedni. Elbizonytalanításokkal találkoztam a kötet szinte minden lapján.

Ugyanakkor mégis pont ez a működésmód az, vettem észre egy idő után, ami a valóságból kiránt. A versekkel való szöszölés aktív tevékenységgé, játékká tette a befogadást. Az értelmezésre való törekvés eltávolított a szövegektől – de a valóságtól is. Idővel egyre ismerősebbé és járhatóbbá vált ez a világ számomra. Így kezdett el, noha nem első nekirugaszkodásra, megvenni magának Tóth Réka Ágnes. Kifejezetten értékeltem egy idő után, hogy ennyire aktív jelenlétet igényelnek tőlem a versek, hogy nem tudok közben máshová figyelni, elkalandozni. Hogy meg kell dolgoznom érte, hogy nem adja magát könnyen, hogy nem elhasznált, ismerős paneleket kapok instant fogyasztásra.

 
Tóth Réka Ágnes: Ultraibolya
Fotó: a szerző
 

Időről időre mégis volt, hogy leestem erről a lóról (leopárdról). Ennek egyik oka a szóhasználat már említett különlegessége: néhol ez az igyekezet a szövegre nő, a különlegességre való törekvés túlburjánzik, és már nem izgatottá tesz, hanem elveszi a kedvem a játéktól. A másik az álomszerű, egyedi szimbólumalkotás. Sok helyen nagyon jól működik, de van, ahol elvesztem ebben a szürreális világban. Bizonyos képekre nem tudtam rákapcsolódni, nem tudtam összekapcsolni a sorokat, szavakat még csak sejtés szintjén sem. Nem mindig tudtak többletjelentéssé vagy legalább benyomáshalmazzá nőni bennem a szókapcsolatok. Volt, hogy hiába próbálkoztam, a papíron maradtak kódolatlanul (persze kérdés, hogy ez a befogadói vagy a szerződi oldalon múlik-e).

És mégis: alig van olyan vers, amelyben egy-egy sor, töredék ne ragadott volna meg. Kiemelkednek és velem jönnek kulcsmondatok, amelyek miatt mindig tovább akartam olvasni és rátalálni a következő hasonlóra:

tisztázd le magad

és hagyd meg másoknak a többes számot

tudd hogy a leírásokra kellene többet

spórolnod de csak a tőmondatok

nem sértik fel a szádat[...]

/Pompeji/

Vagy ez:

[…] veled szemben liheg egy fehér

farkas szemében olvadt gleccserek

senki sem hallja és ő sem bántani jött

de úgy sétál el melletted

hogy azt kívánod inkább

találnának rád

a ketrecében reggel

fehér ruhában fej nélkül

a pontos méretekkel

/Antimon/

S egy utolsó példa a Bambusz című versből:

[...] Mindig fúj

a szél benned, a csendesebb időszakokban

olvasni próbálsz, de a parton úgy erősödik

fel lépteidre a vihar, hogy nem mered kinyitni

a szád. Ott vár az a hang, ami még túl nagy,

de egyszer jó lesz rád.

A verseket öt kurzív szedésű, cím nélküli írás osztja hat részre. Az első egység előtt nincs ilyen szövegrész. Egyelőre még megfejtésre vár bennem a kötet felosztása, a versek közé ékelt szövegek elhelyezésének rendszere (már amennyiben egy látomások mentén szerveződő kötetnél az ilyen jellegű, értelmezhető szervezőelv jogosan feltételezett és ezek nem csak az álomszerűség újabb megnyilvánulásai).

Hullámzó, talán ez a legjobb kifejezés az Ultraibolyára. Ahogy a szín fény, a fény hullám, a kötet is vibrál, lüktet, folyamatosan más színben és hullámhosszon játszik. Tóth Réka Ágnes szövegei úgy működnek, ahogy egy elme az álom határmezsgyéjén töltött pillanataira emlékszik: a szürreális történet egyes részei máris homályba vesznek, míg más epizódok még napokkal később is élénken kirajzolódnak.

Tóth Réka Ágnes: Ultraibolya. Prae Kiadó, Budapest, 2022, 79 oldal, 2990 Ft

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.