Interjú

„Az ellenállás: teremtés”

Behrouz Boochani író, újságíró,  menekültjogi aktivista

Külpol

Kurd újságíróként el kellett menekülnie Iránból. Hét évet töltött ausztrál menekülttáborokban, nagy részét börtönkörülmények között. Az onnan küldött szöveges üzeneteiből áll a Nincs barátunk, csak a hegyek című könyve, amelynek fontos szerepe volt az ott kialakult illegális és erőszakos rendszer leleplezésében.

 Magyar Narancs: Jelenleg Új-Zélandon él. Milyen érzésekkel látogatott el Magyarországra, egy olyan államba, amely nem éppen a barátságos menekültpolitikájáról híres?

Behrouz Boochani: Természetesen hallottam a magyar menekültpolitikáról. Geopolitikai szakértőként a világ másik felén egyebet eddig nem is nagyon tudtam Magyarországról. Ideérkezve persze árnyaltabb lett a kép. Az a tapasztalatom itt is, mint ami Ausztráliában: a politika nem minden ember véleményét és hozzáállását tükrözi.

MN: Mi vitte a geopolitika felé?

BB: Kurdként képtelenség figyelmen kívül hagyni a politikát. Nem tudom elkerülni sem a mindennapi életemben, sem a művészetemben. Az élet minden területét meghatározza.

MN: A politika az oka annak is, hogy a Nincs barátunk, csak a hegyek szövegrészleteit nem anyanyelvén, kurd nyelven, hanem fárszi nyelven fogalmazta meg és küldte ki a börtönből?

BB: Pontosan. Kurd az anyanyelvem, mégis a fárszin tudtam akkoriban megszólalni. Ennek legfőbb oka, hogy az iskoláimat ezen a nyelven, Irán hivatalos nyelvén végeztem. A kurdot legfeljebb otthon használhattuk. Mindig jól beszéltem a kurd nyelvet, de mivel az iskolarendszerben nem tanultam, írásban korábban kevésbé tudtam jól használni. Hosszú és tudatos folyamat volt pótolni az iskolaévek alatt kimaradtakat, de most már kurd nyelven írok.

MN: Az angol a fárszihoz képest sokkal egyszerűbb felépítésű, kevésbé lírai nyelv. Hogy érzi, az alapvető különbségek ellenére át tudja adni a fordítás az árnyalatokat is?

BB: Biztosan van, ami elvész a fordítási folyamat során, de hiszem, hogy mindig hozzá is adódik valami.

MN: Vegyük például a szövegtörzstől elkülönülő verses részeket.

BB: Így van. Ez az adott régió jellegzetes irodalmi hagyományára utal. A kurd és a fárszi használatakor szinte lehetetlen elhagyni a lírai beszédmódot, még akkor is, ha a szerzői szándék inkább kerülné. De számomra a poétikusság nem csupán a szóhasználatot vagy a mondatszerkezetet jelenti, inkább a képi világ elevenségét, azt, hogy folyamatosan több jelentésréteggel dolgozom, ami már a nyelv jellegzetességei által is eleve elrendelt. Még ha a politikáról vagy a táborokról írok, az is lírai. A fordítás ezt a tulajdonságot ragadja meg és emeli be a verses részek segítségével, így idézve meg az eredeti nyelv hangulatát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.