Interjú

„Az ellenállás: teremtés”

Behrouz Boochani író, újságíró,  menekültjogi aktivista

Külpol

Kurd újságíróként el kellett menekülnie Iránból. Hét évet töltött ausztrál menekülttáborokban, nagy részét börtönkörülmények között. Az onnan küldött szöveges üzeneteiből áll a Nincs barátunk, csak a hegyek című könyve, amelynek fontos szerepe volt az ott kialakult illegális és erőszakos rendszer leleplezésében.

 Magyar Narancs: Jelenleg Új-Zélandon él. Milyen érzésekkel látogatott el Magyarországra, egy olyan államba, amely nem éppen a barátságos menekültpolitikájáról híres?

Behrouz Boochani: Természetesen hallottam a magyar menekültpolitikáról. Geopolitikai szakértőként a világ másik felén egyebet eddig nem is nagyon tudtam Magyarországról. Ideérkezve persze árnyaltabb lett a kép. Az a tapasztalatom itt is, mint ami Ausztráliában: a politika nem minden ember véleményét és hozzáállását tükrözi.

MN: Mi vitte a geopolitika felé?

BB: Kurdként képtelenség figyelmen kívül hagyni a politikát. Nem tudom elkerülni sem a mindennapi életemben, sem a művészetemben. Az élet minden területét meghatározza.

MN: A politika az oka annak is, hogy a Nincs barátunk, csak a hegyek szövegrészleteit nem anyanyelvén, kurd nyelven, hanem fárszi nyelven fogalmazta meg és küldte ki a börtönből?

BB: Pontosan. Kurd az anyanyelvem, mégis a fárszin tudtam akkoriban megszólalni. Ennek legfőbb oka, hogy az iskoláimat ezen a nyelven, Irán hivatalos nyelvén végeztem. A kurdot legfeljebb otthon használhattuk. Mindig jól beszéltem a kurd nyelvet, de mivel az iskolarendszerben nem tanultam, írásban korábban kevésbé tudtam jól használni. Hosszú és tudatos folyamat volt pótolni az iskolaévek alatt kimaradtakat, de most már kurd nyelven írok.

MN: Az angol a fárszihoz képest sokkal egyszerűbb felépítésű, kevésbé lírai nyelv. Hogy érzi, az alapvető különbségek ellenére át tudja adni a fordítás az árnyalatokat is?

BB: Biztosan van, ami elvész a fordítási folyamat során, de hiszem, hogy mindig hozzá is adódik valami.

MN: Vegyük például a szövegtörzstől elkülönülő verses részeket.

BB: Így van. Ez az adott régió jellegzetes irodalmi hagyományára utal. A kurd és a fárszi használatakor szinte lehetetlen elhagyni a lírai beszédmódot, még akkor is, ha a szerzői szándék inkább kerülné. De számomra a poétikusság nem csupán a szóhasználatot vagy a mondatszerkezetet jelenti, inkább a képi világ elevenségét, azt, hogy folyamatosan több jelentésréteggel dolgozom, ami már a nyelv jellegzetességei által is eleve elrendelt. Még ha a politikáról vagy a táborokról írok, az is lírai. A fordítás ezt a tulajdonságot ragadja meg és emeli be a verses részek segítségével, így idézve meg az eredeti nyelv hangulatát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.