Magyar Narancs: Jelenleg Új-Zélandon él. Milyen érzésekkel látogatott el Magyarországra, egy olyan államba, amely nem éppen a barátságos menekültpolitikájáról híres?
Behrouz Boochani: Természetesen hallottam a magyar menekültpolitikáról. Geopolitikai szakértőként a világ másik felén egyebet eddig nem is nagyon tudtam Magyarországról. Ideérkezve persze árnyaltabb lett a kép. Az a tapasztalatom itt is, mint ami Ausztráliában: a politika nem minden ember véleményét és hozzáállását tükrözi.
MN: Mi vitte a geopolitika felé?
BB: Kurdként képtelenség figyelmen kívül hagyni a politikát. Nem tudom elkerülni sem a mindennapi életemben, sem a művészetemben. Az élet minden területét meghatározza.
MN: A politika az oka annak is, hogy a Nincs barátunk, csak a hegyek szövegrészleteit nem anyanyelvén, kurd nyelven, hanem fárszi nyelven fogalmazta meg és küldte ki a börtönből?
BB: Pontosan. Kurd az anyanyelvem, mégis a fárszin tudtam akkoriban megszólalni. Ennek legfőbb oka, hogy az iskoláimat ezen a nyelven, Irán hivatalos nyelvén végeztem. A kurdot legfeljebb otthon használhattuk. Mindig jól beszéltem a kurd nyelvet, de mivel az iskolarendszerben nem tanultam, írásban korábban kevésbé tudtam jól használni. Hosszú és tudatos folyamat volt pótolni az iskolaévek alatt kimaradtakat, de most már kurd nyelven írok.
MN: Az angol a fárszihoz képest sokkal egyszerűbb felépítésű, kevésbé lírai nyelv. Hogy érzi, az alapvető különbségek ellenére át tudja adni a fordítás az árnyalatokat is?
BB: Biztosan van, ami elvész a fordítási folyamat során, de hiszem, hogy mindig hozzá is adódik valami.
MN: Vegyük például a szövegtörzstől elkülönülő verses részeket.
BB: Így van. Ez az adott régió jellegzetes irodalmi hagyományára utal. A kurd és a fárszi használatakor szinte lehetetlen elhagyni a lírai beszédmódot, még akkor is, ha a szerzői szándék inkább kerülné. De számomra a poétikusság nem csupán a szóhasználatot vagy a mondatszerkezetet jelenti, inkább a képi világ elevenségét, azt, hogy folyamatosan több jelentésréteggel dolgozom, ami már a nyelv jellegzetességei által is eleve elrendelt. Még ha a politikáról vagy a táborokról írok, az is lírai. A fordítás ezt a tulajdonságot ragadja meg és emeli be a verses részek segítségével, így idézve meg az eredeti nyelv hangulatát.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
