Interjú

„Az ellenállás: teremtés”

Behrouz Boochani író, újságíró,  menekültjogi aktivista

Külpol

Kurd újságíróként el kellett menekülnie Iránból. Hét évet töltött ausztrál menekülttáborokban, nagy részét börtönkörülmények között. Az onnan küldött szöveges üzeneteiből áll a Nincs barátunk, csak a hegyek című könyve, amelynek fontos szerepe volt az ott kialakult illegális és erőszakos rendszer leleplezésében.

 Magyar Narancs: Jelenleg Új-Zélandon él. Milyen érzésekkel látogatott el Magyarországra, egy olyan államba, amely nem éppen a barátságos menekültpolitikájáról híres?

Behrouz Boochani: Természetesen hallottam a magyar menekültpolitikáról. Geopolitikai szakértőként a világ másik felén egyebet eddig nem is nagyon tudtam Magyarországról. Ideérkezve persze árnyaltabb lett a kép. Az a tapasztalatom itt is, mint ami Ausztráliában: a politika nem minden ember véleményét és hozzáállását tükrözi.

MN: Mi vitte a geopolitika felé?

BB: Kurdként képtelenség figyelmen kívül hagyni a politikát. Nem tudom elkerülni sem a mindennapi életemben, sem a művészetemben. Az élet minden területét meghatározza.

MN: A politika az oka annak is, hogy a Nincs barátunk, csak a hegyek szövegrészleteit nem anyanyelvén, kurd nyelven, hanem fárszi nyelven fogalmazta meg és küldte ki a börtönből?

BB: Pontosan. Kurd az anyanyelvem, mégis a fárszin tudtam akkoriban megszólalni. Ennek legfőbb oka, hogy az iskoláimat ezen a nyelven, Irán hivatalos nyelvén végeztem. A kurdot legfeljebb otthon használhattuk. Mindig jól beszéltem a kurd nyelvet, de mivel az iskolarendszerben nem tanultam, írásban korábban kevésbé tudtam jól használni. Hosszú és tudatos folyamat volt pótolni az iskolaévek alatt kimaradtakat, de most már kurd nyelven írok.

MN: Az angol a fárszihoz képest sokkal egyszerűbb felépítésű, kevésbé lírai nyelv. Hogy érzi, az alapvető különbségek ellenére át tudja adni a fordítás az árnyalatokat is?

BB: Biztosan van, ami elvész a fordítási folyamat során, de hiszem, hogy mindig hozzá is adódik valami.

MN: Vegyük például a szövegtörzstől elkülönülő verses részeket.

BB: Így van. Ez az adott régió jellegzetes irodalmi hagyományára utal. A kurd és a fárszi használatakor szinte lehetetlen elhagyni a lírai beszédmódot, még akkor is, ha a szerzői szándék inkább kerülné. De számomra a poétikusság nem csupán a szóhasználatot vagy a mondatszerkezetet jelenti, inkább a képi világ elevenségét, azt, hogy folyamatosan több jelentésréteggel dolgozom, ami már a nyelv jellegzetességei által is eleve elrendelt. Még ha a politikáról vagy a táborokról írok, az is lírai. A fordítás ezt a tulajdonságot ragadja meg és emeli be a verses részek segítségével, így idézve meg az eredeti nyelv hangulatát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.