KÖNYVMELLÉKLET - Interjú

„Tele van csodákkal”

Paul Weisz-Carrington grafikus-festő

Könyv

Leonora Carrington, a szürrealista festőnő szürrealista regénye, A hallókürt első magyar kiadása hamarosan megjelenik nálunk is. Ennek apropóján beszélgettünk a szerző fiával, a könyv illusztrátorával a többi közt arról, hogy milyen egy Európából menekült, keresztény-zsidó művészcsaládban felnőni az 50-es évek Mexikójában.

Magyar Narancs: Bár az Egyesült Államokban él, még mindig ingázik Mexikó és Virginia között. Miért?

Paul Weisz-Carrington: Mert mindig mennem kell valami miatt. Nem akartam eladni a házunkat, anyám hetvenhárom évig élt ott, ott van a műterme is. Szerettem volna megőrizni, így évekkel ezelőtt az egyetemnek adományoztam, hogy múzeum legyen belőle. Öt éve készen van, de sajnos még mindig nem látogatható.

MN: Hogyhogy?

PWC: Tudja, ez egyszerre szürrealista és nagyon mexikói dolog. Elvileg nyitva van, de mégsem. Ha kérdezgetek, mindig azt a választ kapom: mañana, azaz holnap. Nem könnyű megérteni. De ha a szürrealizmusban nősz fel, az ilyesféle dolgokat tényként fogadod el.

MN: Édesapja, a magyar Weisz Imre – később Chiki Weisz – Robert Capa asszisztense volt. Szürreális az is, ahogy egy brit nő és egy magyar férfi találkozott.

PWC: A háború hozta így. Rengeteg európai menekült érkezett akkoriban, köztük a szürrealista alkotókör sok tagja, még André Breton is. Ő fogalmazott úgy, hogy Mexikóváros a legszürrealistább hely a világon. És igaza volt. Édesanyám egy kiállításon beleszeretett Max Ernstbe, a szürrealista festőbe, aki miatt az erősen konzervatív, katolikus apja kitagadta. Együtt menekültek Párizsba. Leonora itt vált művésszé. A háború és Ernst letartóztatása az idegösszeomlás szélére sodorta. Kényszergyógykezelésen esett át egy spanyol elmegyógyintézetben: gyógyszereket és elektrosokk-terápiát kapott. Innen akarták átszállítani egy másik intézménybe, de ő megszökött, és menedéket kért a mexikói nagykövetségen. Egy konzul barátja feleségül vette, hogy diplomata vízumot biztosítson neki, és kijuttassa New Yorkba. Onnan költöztek át Mexikóvárosba, amit követően nem sokkal el is váltak.

MN: Az édesapja hogyan került oda?

PWC: Ő budapesti zsidó volt. Minden családtagját megölték a nácik. Apámnak az az egy szerencséje volt, hogy mindig is kereste a bajt. A deportálások idején ő már Párizsban volt Robert Capával. A további menekülést is Capa szervezte meg. Megmentette az életét. Egy portugál hajón, a Serpa Pintán hagyták el Európát, így kerültek Mexikóba. Nem sokkal később ismerkedtek meg a szüleim.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.