KÖNYVMELLÉKLET - Interjú

„Tele van csodákkal”

Paul Weisz-Carrington grafikus-festő

Könyv

Leonora Carrington, a szürrealista festőnő szürrealista regénye, A hallókürt első magyar kiadása hamarosan megjelenik nálunk is. Ennek apropóján beszélgettünk a szerző fiával, a könyv illusztrátorával a többi közt arról, hogy milyen egy Európából menekült, keresztény-zsidó művészcsaládban felnőni az 50-es évek Mexikójában.

Magyar Narancs: Bár az Egyesült Államokban él, még mindig ingázik Mexikó és Virginia között. Miért?

Paul Weisz-Carrington: Mert mindig mennem kell valami miatt. Nem akartam eladni a házunkat, anyám hetvenhárom évig élt ott, ott van a műterme is. Szerettem volna megőrizni, így évekkel ezelőtt az egyetemnek adományoztam, hogy múzeum legyen belőle. Öt éve készen van, de sajnos még mindig nem látogatható.

MN: Hogyhogy?

PWC: Tudja, ez egyszerre szürrealista és nagyon mexikói dolog. Elvileg nyitva van, de mégsem. Ha kérdezgetek, mindig azt a választ kapom: mañana, azaz holnap. Nem könnyű megérteni. De ha a szürrealizmusban nősz fel, az ilyesféle dolgokat tényként fogadod el.

MN: Édesapja, a magyar Weisz Imre – később Chiki Weisz – Robert Capa asszisztense volt. Szürreális az is, ahogy egy brit nő és egy magyar férfi találkozott.

PWC: A háború hozta így. Rengeteg európai menekült érkezett akkoriban, köztük a szürrealista alkotókör sok tagja, még André Breton is. Ő fogalmazott úgy, hogy Mexikóváros a legszürrealistább hely a világon. És igaza volt. Édesanyám egy kiállításon beleszeretett Max Ernstbe, a szürrealista festőbe, aki miatt az erősen konzervatív, katolikus apja kitagadta. Együtt menekültek Párizsba. Leonora itt vált művésszé. A háború és Ernst letartóztatása az idegösszeomlás szélére sodorta. Kényszergyógykezelésen esett át egy spanyol elmegyógyintézetben: gyógyszereket és elektrosokk-terápiát kapott. Innen akarták átszállítani egy másik intézménybe, de ő megszökött, és menedéket kért a mexikói nagykövetségen. Egy konzul barátja feleségül vette, hogy diplomata vízumot biztosítson neki, és kijuttassa New Yorkba. Onnan költöztek át Mexikóvárosba, amit követően nem sokkal el is váltak.

MN: Az édesapja hogyan került oda?

PWC: Ő budapesti zsidó volt. Minden családtagját megölték a nácik. Apámnak az az egy szerencséje volt, hogy mindig is kereste a bajt. A deportálások idején ő már Párizsban volt Robert Capával. A további menekülést is Capa szervezte meg. Megmentette az életét. Egy portugál hajón, a Serpa Pintán hagyták el Európát, így kerültek Mexikóba. Nem sokkal később ismerkedtek meg a szüleim.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.