A normalitás mítosza – hogyan betegítik meg az embereket a modern világ elvárásai?

Sorköz

Dr. Máté Gábor, a magyar származású kanadai orvos legújabb könyvében sorra veszi korunk globális torzulásait, így mutatva rá arra, hogy fizikai és mentális betegségeink valójában normális reakciók a minket körülvevő abnormalitásra. Nem csak diagnosztizál, de gyakorlati tanácsokat is ad a gyógyuláshoz.

Máté Gábor az utóbbi évtizedben egyre nagyobb népszerűségre tett szert pszichológiai-orvosi ismeretterjesztő könyveivel és előadásaival. Neve összeforrt a nyugati orvostudományban még mindig csak szűk körben elismert nézettel, mely szerint test és lélek elválaszthatatlan, így valódi és tartós gyógyulás csak az egyéni élethelyzet megismerése és a mélyben meghúzódó problémákkal való szembesülés által lehetséges. Enélkül a kezelés csak tüneti, a javulás pedig átmeneti. Így a jelenleg elterjedt szemlélet, amely az adott tünetet az egésztől leválasztva, szervrendszer szintjén kezeli, nem hozhat tartós eredményt. Ezt támasztja alá az is, hogy habár sosem volt ennyire fejlett az egészségügy, a népesség átlagos egészségi állapota folyamatosan romlik, a krónikus betegek és a mentális problémákkal küzdők száma pedig exponenciálisan nő.

A szerző korábbi könyveiben egy-egy speciális tünetegyüttesre koncentrált: a hiperaktivitásra (Szétszórt elmék), a stresszbetegségekre (A test lázadása) és a különféle függőségekre (A sóvárgás démona). Feltárta az adott betegségcsoport mögött meghúzódó általános okokat, felfedve, hogy a jelenség minden esetben egy korábbi élettapasztalat lenyomata. Ennek tudatában más minőségű viszony alakítható ki a tünetegyüttessel, a valódi megértés közelebb vihet a gyógyuláshoz.

Mostani könyve, a Normális vagy, minden eddiginél nagyobb területet jár körbe. Ez alkalommal általánosságban beszél a (krónikus) betegség jelenségéről és arról, hogy ez „elsősorban a jelen helyzet funkciója vagy jellemzője, és nem hiba; nem titokzatos torzulás, hanem egyenes következménye annak, ahogyan élünk”.

A jelen helyzet mindennapi valóságunk, amely körülvesz minket, annak aktuális berendezkedése. Egész kultúránkat átható, többtényezős problémarendszert vázol fel, melynek igazi nehézsége, hogy a beágyazottságunktól fogva alapvetőnek tartjuk a szabályait. Ezek a normáink – amelyeknek ha megfelelünk, akkor vagyunk normálisak. S hogy jutna eszünkbe megkérdőjelezni valamit, ami létezésünk nulladik pillanatától vesz körbe, így eredendően határoz meg minket?

„Azt állítom, hogy sok minden, amit társadalmunkban normálisnak tekintenek, az se nem egészséges, se nem természetes, és ha az ember meg akar felelni a modern világ normalitással kapcsolatos elvárásainak, az a természetes igényeihez képest sok szempontból mélységesen abnormális kívánalmak elfogadását jelenti – ami pedig pszichológiai, lelki és spirituális szinten is egészségtelen és káros.”

Öt nagy fejezetre tagolódik a könyv. Az első a test és lélek egységét mutatja be, illetve a traumát mint az ezen az egységen keletkezett károk következményét. Kitér az autoimmun betegségek és a trauma összefüggéseire is. A második fejezet a csecsemő- és gyermekkoré: mik az alapszükségletek, milyen kötődési minták léteznek és milyenek ezek sérülései? Milyen hatással bír az uralkodó kultúra a családokra többek között az intézményesített szüléssel és a mindenkori, kőbe vésett gyermeknevelési irányzatokkal?

A harmadikban a mentális betegségek és az addikció okaival foglalkozik. A félreértett, mai napig stigmatizált mentális tünetek Máté Gábor szerint valójában az elme kristálytiszta logikáját tükrözik, amennyiben a megfelelő nézőpontból tekintünk rájuk. A negyedik egység a külső világra koncentrál. Egyrészt rávilágít a gazdasági, politikai és társadalmi berendezkedésünk csapdáira, másrészt számonkéri rajtuk a valódi közösségek eltűnését.

Utóbbi kiemelését a szerző azért tartja fontosnak, mert az interperszonalitást traumáink és így gyógyulásunk kulcsának is tekinti, ehhez azonban egyre kevesebb helyen áll rendelkezésre igazi közösség. Márpedig életünk nem más, mint kapcsolódásaink története. Korunk legnagyobb tragédiája, hogy az erre alkalmas befogadó terek egyre inkább eltűnnek, hogy a kapcsolódásra való igény létfontossága elbagatellizálódik, hogy az individualimzus eszméjének felértékelésével a közösségek értéke csökken. Mindennek ellenére optimistán zárul a könyv, az ötödik fejezet (Utak a teljesség felé) a gyógyulás lehetőségeit és néhány eszközét mutatja be.

Hatalmas kutatómunkát és sokrétű, mély tudást tükröz a könyv. Nem könnyű olvasmány, lehetetlen átfutni rajta – vagy legalábbis nem érdemes. A szerző orvosi praxisából hozott egyéni élettörténetek érthetőbbé és érzékletesebbé teszik a tudományos eredmények felsorolását, melyek sűrű egymásutánja helyenként nehézkessé teszi az olvasást. Ugyanakkor a téma méretéből adódóan indokolt és hiánypótló munka a szerteágazó kutatások összegyűjtése és bemutatása.

Máté Gábor már korábbi könyveiben is őszintén vállalta traumáit: azokat, amiket kapott, de azokat is, amiket ennek nyomán ő adott tovább. Most sincs ez másképp. Szembenézése itt különösen fontos vállalás, hiszen ez alkalommal fia, Máté Dániel a kötet társszerzője. Az, hogy a trauma okozója és elszenvedője közösen tud megszólalni a mindkettejük életét alapjaiban érintő problémáról, megható példa arra, hogy sohasem késő szembenézni sérüléseinkkel (saját bevallása szerint ő maga nagyon későn kezdte el a lelki munkát), és hogy a sebek, bár el nem tüntethetők, évtizedek után is gyógyíthatók.

Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy, Open Books, Budapest, 2022, 591 oldal

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.