Interjú

„A családommal dolgozom”

Véronique Mougin író

Könyv

Új regénye életrajzi fikció. Az Ahol a tű átfér hőse Tomi, aki a koncentrációs táborban a foglyok ruháját foltozza, majd a háború utáni Párizs egyik legismertebb szabómestere lesz. Holokausztról, tehetségről, haute couture-ről és egy párizsi fogsor­árusról beszélgettünk.

Magyar Narancs: A könyv főszereplőjével rokonságban állnak. Sosem volt titok családjukban a holokauszt?

Véronique Mougin: A deportálások tényéről tudtam, de részleteiben sosem beszéltünk róla korábban. A túlélők legtöbbször eltemetik az átélt traumát: a szorongást, a dühöt, a gyászt, az elvesztett szeretteik emlékét. Csak így képesek tovább élni az életüket. Sajnos csak kevés családtagunk élte túl a háborút, de ők érzelmileg és földrajzilag is nagyon közel maradtak egymáshoz. A Magyarországon született Tomi a nagyapám unokatestvérének a férje volt, jól ismertük egymást.

MN: Milyen hatással van az életére, hogy a holokauszt óta született harmadik generáció tagja?

VM: A hallgatás ebben a távolságban megtörik. Az én generációm érzelmileg már kevésbé terhelt, hiszen nincs közvetlen tapasztalatunk a tragédiáról. Szeretnénk feltárni és megérteni az eseményeket, hogy a történelem ne ismételhesse meg önmagát. Kötelességünknek érezzük az emlékezet folytonosságának fenntartását. Tomi történetének megörökítésével lehetőségem nyílt szavakba foglalni az addig elmondhatatlant. Hangot adhattam az elnémítottaknak. Ez is az igazságszolgáltatás egy módja.

MN: Hogyan született meg Tomiban a döntés, hogy elmeséli történetét, és hogy épp önnek?

VM: A hallgatását az én kifejezett kérésemre törte meg, nemcsak közeli viszonyunk, de a túlélők bűntudata miatt is. Szeretett volna emléket állítani a halottainak. Talán jó volt időzítés is. Ő a munkánk kezdetén 85 éves volt, óhatatlanul is foglalkoztatta a gondolat, hogy mit hagy maga után. Addig szinte sosem beszélt nyilvánosan a vele történtekről, holott rengetegszer kérték, vegyen részt megemlékezéseken, találkozzon diákokkal, kísérjen csoportokat a táborokban. Ekkor viszont elérkezettnek látta az időt.

MN: Hogyan zajlott a közös munka?

VM: Több mint három évig írtam a könyvet, és persze hosszú beszélgetésekkel kezdődött a folyamat. Segítségünkre volt, hogy Tomi hajszálpontosan emlékezett mindenre a táborokban töltött időről, ami a trauma egyik jellemző tünete. Az első intenzív interjúk lelkileg annyira megrázták, hogy három hónapig ki sem kelt az ágyból. A munkát nem akartuk abbahagyni, de ezután rövidebb alkalmakon és nem időrendben haladva kérdezgettem. A háborús emlékek felidézése között rendszeresen kértem, hogy meséljen a divatvilágban töltött időszakáról is. Ez mindig felvillanyozta. 2015 áprilisában, a tábor felszabadításának hetvenedik évfordulóján ellátogattam Buchenwaldba és Dorába, ahol elmerültem a német archívumok anyagaiban. A divatvilágot pedig Tomi személyes emlékein keresztül ismerhettem meg. Szabásminták, fotók, divatbemutatók kritikáit nézegettük, ezeket nem pótolta volna semmilyen olvasmány és kutatás. De szakértőket is felkerestem, akik segítettek megértenem a divat gépezetének akkori működésmódját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.