Interjú

„A családommal dolgozom”

Véronique Mougin író

Könyv

Új regénye életrajzi fikció. Az Ahol a tű átfér hőse Tomi, aki a koncentrációs táborban a foglyok ruháját foltozza, majd a háború utáni Párizs egyik legismertebb szabómestere lesz. Holokausztról, tehetségről, haute couture-ről és egy párizsi fogsor­árusról beszélgettünk.

Magyar Narancs: A könyv főszereplőjével rokonságban állnak. Sosem volt titok családjukban a holokauszt?

Véronique Mougin: A deportálások tényéről tudtam, de részleteiben sosem beszéltünk róla korábban. A túlélők legtöbbször eltemetik az átélt traumát: a szorongást, a dühöt, a gyászt, az elvesztett szeretteik emlékét. Csak így képesek tovább élni az életüket. Sajnos csak kevés családtagunk élte túl a háborút, de ők érzelmileg és földrajzilag is nagyon közel maradtak egymáshoz. A Magyarországon született Tomi a nagyapám unokatestvérének a férje volt, jól ismertük egymást.

MN: Milyen hatással van az életére, hogy a holokauszt óta született harmadik generáció tagja?

VM: A hallgatás ebben a távolságban megtörik. Az én generációm érzelmileg már kevésbé terhelt, hiszen nincs közvetlen tapasztalatunk a tragédiáról. Szeretnénk feltárni és megérteni az eseményeket, hogy a történelem ne ismételhesse meg önmagát. Kötelességünknek érezzük az emlékezet folytonosságának fenntartását. Tomi történetének megörökítésével lehetőségem nyílt szavakba foglalni az addig elmondhatatlant. Hangot adhattam az elnémítottaknak. Ez is az igazságszolgáltatás egy módja.

MN: Hogyan született meg Tomiban a döntés, hogy elmeséli történetét, és hogy épp önnek?

VM: A hallgatását az én kifejezett kérésemre törte meg, nemcsak közeli viszonyunk, de a túlélők bűntudata miatt is. Szeretett volna emléket állítani a halottainak. Talán jó volt időzítés is. Ő a munkánk kezdetén 85 éves volt, óhatatlanul is foglalkoztatta a gondolat, hogy mit hagy maga után. Addig szinte sosem beszélt nyilvánosan a vele történtekről, holott rengetegszer kérték, vegyen részt megemlékezéseken, találkozzon diákokkal, kísérjen csoportokat a táborokban. Ekkor viszont elérkezettnek látta az időt.

MN: Hogyan zajlott a közös munka?

VM: Több mint három évig írtam a könyvet, és persze hosszú beszélgetésekkel kezdődött a folyamat. Segítségünkre volt, hogy Tomi hajszálpontosan emlékezett mindenre a táborokban töltött időről, ami a trauma egyik jellemző tünete. Az első intenzív interjúk lelkileg annyira megrázták, hogy három hónapig ki sem kelt az ágyból. A munkát nem akartuk abbahagyni, de ezután rövidebb alkalmakon és nem időrendben haladva kérdezgettem. A háborús emlékek felidézése között rendszeresen kértem, hogy meséljen a divatvilágban töltött időszakáról is. Ez mindig felvillanyozta. 2015 áprilisában, a tábor felszabadításának hetvenedik évfordulóján ellátogattam Buchenwaldba és Dorába, ahol elmerültem a német archívumok anyagaiban. A divatvilágot pedig Tomi személyes emlékein keresztül ismerhettem meg. Szabásminták, fotók, divatbemutatók kritikáit nézegettük, ezeket nem pótolta volna semmilyen olvasmány és kutatás. De szakértőket is felkerestem, akik segítettek megértenem a divat gépezetének akkori működésmódját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.