Gyermekbántalmazási esetek, amiket inkább elhallgatnánk

Sorköz

A Durva egy nápolyi rendőrnő tíz abúzustörténetének kiváló pedagógiai érzékkel tálalt őszinte leírása – felnőtteknek és kamaszoknak egyaránt.

A Kolibri Kiadó #POV könyvsorozatával a 14 éven felüli fiatalokat célozza meg. Olyan tartalmat kínál a címke alatt, „ami tényleg a fontos dolgokról szól; szerelemről, barátokról, a közelgő felnőtt életről meg arról a bizonyos, sokat emlegetett felelősségről”. Nem véletlenül kapott helyet ebben a sorozatban a Durva is, amely az összes felsorolt kérdéskört érinti.

Ornella Della Libera a könyvben tíz, különféle módokon elkövetett gyermekbántalmazási esetet mutat be, amellyel munkája során találkozott. Gyermekvédelemre specializálódott rendőrként kifejezetten jó érzékkel nyúl a témához: egyszerű, közérthető stílusban osztja meg a bajba jutott tinédzserek igaz történeteit, „amiket inkább elhallgatnánk”, ahogy az alcím is mondja. Nem a rendőrnő, hanem maguk a fiatalok az egyes történetek elbeszélői, így nemcsak tényszerű eseményeket olvashatunk, hanem beleláthatunk érzéseikbe, belső vívódásaikba is. A leírások személyességét fokozza, hogy a szerző minden történet címéül a főszereplő(k) nevét választotta.

Hiánypótló írásról van szó – a könyvben érintett modern kamaszproblémákról nem nagyon szólnak még tényfeltáró mesék. Nem veszítenek értékükből a történetek azzal sem, hogy a megírt esetek pozitív kicsengésűek, a rendőrök mindig időben érkeznek, van lehetőség a feloldásra, az áldozatok (ha sérülésekkel is, de) megmenekülnek. De pont ezért íródott a könyv: ezek a történetek megadják az olvasónak a hitet, hogy napjaink sárkányai legyőzhetők. Hogy van kihez fordulni még a legrosszabb pillanatban is, amikor nem látható a kiút.

Sárkányokból pedig akad bőven. Az ismertebbek mellett, mint a molesztálás, pedofília és iskolai zaklatás (akár fizikai bántalmazás, akár diszkrimináció), teret kapnak az internet és a közösségi média adta újabb problémakörök is a kötetben, például a szexting, a játék- és közösségiháló-függőség, az online zaklatás és a különféle életveszélyes kihívások. Ez utóbbiak bemutatása hiánypótló, hiszen sok szülő számára ismeretlenek az olyan kifejezések, mint a „drinking challenge” vagy „blue whale”, így elképzelni sem tudják, mi zajlik egy mai kamasz telefonjában, online világában. S ha még a felnőttek sincsenek ezzel tisztában, hogy tudná egy kamasz behatárolni, mi megengedhető és mi nem? Hogy számíthatna rá, hogy egy ártatlannak tűnő kérésből, kezdeményezésből baj lehet? Hogy mire szabad, illik, lehet nemet mondani? Hogy hová fordulhat segítségért, ha már megtörtént a baj, és fenyegetik, megszégyenítik?

A kötet nem irodalmi értéke miatt érdekes, hanem nehéz üzenete és az együttérzés hangja miatt. Fontos az előítélet-mentessége, hiszen olyan témákról mesél, amelyek sok felnőttet is megviselnének, nemhogy egy tinédzsert. A megértés, elfogadás megtapasztalása elsődleges ahhoz, hogy egy bajba jutott gyerek félelme és szégyene ellenére merjen, tudjon segítséget kérni. A zaklatás egyik elsődleges jellemzője ugyanis az elszigetelés. A hallgatás pedig annál mélyebb, minél hosszabb ideig áll fenn a helyzet.

A történetek megmutatják, hogy akármekkorának tűnik is a baj, az mindig kimondható, megosztható, sőt, ez az egyetlen út a megoldás felé.

Fontos üzenet továbbá, hogy a kialakult helyzet sosem az áldozat hibája. Bárki belecsúszhat ilyen helyzetekbe, főleg, ha nincs a veszélyről előzetes tudása.

Ennek a tudásnak a megszerzése, a naivitásból való kilépés a felnövés egyik elengedhetetlen lépése. Nagyon jól példázzák ezek az esetek, hogy nem minden az, aminek látszik, hogy egy kis óvatosság, gyanakvás nem árt. Mégha nem is minden tinédzserrel történnek meg a felsorolt, néhol szélsőséges események, beszélni kell a lehetőségéről, hiszen „csak néhány egyszerű szabályt kell betartani ahhoz, hogy elkerüljük, hogy ártatlannak vagy semmiségnek tűnő események, mulasztások komoly problémákhoz vezessenek, amik büntetőjogi következményekkel is járhatnak” – a lelki sérülésekről nem is beszélve. A magyar kiadás erénye, hogy adaptálta az ebben a fejezetben szereplő segítségkérő és információs linkek listáját (172. oldal): hazai weboldalakat sorol fel, ahol további információ található, jogi és/vagy lelki támogatás kérhető.

A történeteken kívül szerepel még egy fejezet a könyv végén (Leslie jelzőrendszere), ami egyszerre összefoglaló, kitekintés és segédanyag. Libera ebben egyszerű szabályokat vázol fel a közlekedési lámpa mintájára (zöld-sárga-piros). Főleg az online terek használatához ad tanácsokat, de arra is kitér, milyen jelekre, tünetekre érdemes felfigyelni, amik arra utalhatnak, hogy valaki bajban van. A rendőrnő nemcsak a hatóságok, hanem a barátok és szülők szerepét is hangsúlyozza. A felelősség nemcsak az egyéné, hanem a környezeté is: fontos, hogy észrevegyük a viselkedésbeli változásokat, és kérdezzünk róluk, ne hagyjuk annyiban. Az érzékenyítés és a tudás (ismeret az adott témáról) szerepét nem lehet eléggé kiemelni: a könyv jó beszélgetésindító lehet akár az iskolákban, akár otthon.

Ornella Della Libera: Durva. Kolibri Kiadó, Budapest, 2022, 181 oldal. Fordította: Tálos-Nezdei Adrienn

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk